A vígjáték története dióhéjban: a főszereplő ötvenes, kiégett sztáríró életében feltűnik soha nem látott, óvodáskorú gyereke. A főhős és kisfia hirtelen jött, kényszerű együttléte számos vidám, ugyanakkor szívszorító fordulatot tartogat. Rohonyi Gáborral a soproni közönségtalálkozó után beszélgettünk.

– A soproni bemutatóra számos egykori barát, berzsenyis osztálytárs érkezett. A gimnazista évek után elkerült a városból: mennyire lepte meg a nagy érdeklődés?

– Nagyon jó érzés volt, nem számítottam rá, hiszen hosszú ideje már nem ebben a városban élek, csak a szüleimet jövök időnként meglátogatni. Jólesett a régen látott ismerősökkel beszélgetni, megtapasztalni, hogy kíváncsiak rám, és a visszajelzéseik alapján: szeretik a filmet.

– A soproni találkozón az is kiderült, hogy a filmkészítés nagyon korán „megfertőzte”.

– Már nyolcadikos koromban belekóstoltunk a filmezésbe Szatmári Péter barátommal, aki azóta elismert operatőrré vált, egyébként a Szia, Életem!-et is együtt csináltuk. Amatőr filmekkel kísérleteztünk, és bár akkor még hazánkban nem létezett a videoklip műfaja, mi mégis egész estés koncertfilmet készítettünk a soproni Radír zenekarnak. A mentorunk dr. Kárpáti György volt, aki a város híres amatőr filmese, tőle tanultuk meg az alapokat. Kísérletezéseink közben alakult úgy, hogy egyre inkább Péter kezelte a kamerát, én pedig a többi dologgal foglalkoztam. Valahogy innen vezetett az út a rendezőségig.

– Ezek szerint a szülei szabadon hagyták a szárnypróbálgatásait. Fiából, Barnabásból színész lett.

– Igen, így volt, és számomra is fontos, hogy a fiam szabadon élhesse meg a benne rejlő ambíciókat, álmokat. Egy rokonszakmát választott, amiben úgy látom, kiteljesedhet. Ugyanakkor semmilyen formában nem segítettem ezen a pályán, amit elért, azt a saját erejéből érte el.

– Egy apa–fia kapcsolat alakulását mutatja be az új film, számtalan nézőpontból megközelítve. Ebben a történetben mi inspirálta leginkább?

– A legnagyobb kihívás az volt számomra a film készítése során, hogy mind filmben, mind a forgatáson létrejöjjön egy kötődő, egymásra hangolt kapcsolat a főszereplő apa, akit Thuróczy Szabolcs játszik és a fiát alakító Pásztor-Várady Mór között. E nélkül a film nem működött volna. Szerencsére sikerült olyan körülményeket teremtenünk, hogy ők ketten tökéletesen tudtak egymásra figyelni. A másik nagy kihívás, hogy egy hétéves gyermekszereplővel dolgoztunk akár napi 8–10 órán keresztül, ami érzelmileg és fizikailag is nagyon megterhelő. Hosszú és alapos felkészülés előzte meg a forgatást, és ennek köszönhetően Mór szinte játéknak, izgalmas kalandnak fogta fel ezt a kemény munkát. Várakozáson felül alakítja Samu szerepét, nem véletlen, hogy a bemutatókon teljesen odavolt érte minden helyszínen a közönség.