A Vasas, az AFIT, a Postás, a SFAC és a Soproni Textiles is indult az 1971–72-es megyei első osztályú labdarúgó-bajnokságban – az SVSE ugyanekkor egy osztállyal feljebb, az NB III. északnyugati csoportjában küzdött a pontokért.

A Soproni Textiles állt a megyei élmezőny csúcsán. A legtöbb győzelmet aratta, a legkevesebbszer kapott ki, labdarúgói lőtték a legtöbb és kapták a legkevesebb gólt, így a pontvadászat végén a Textil vehette át az aranyérmeket.

Egészséges fiatalítási hullám indult meg ebben az évben a csapatnál, a nagyobb feladatokra is kellően felkészített saját nevelésű újoncok jól illeszkedtek a gépezetbe. Az is előny volt, hogy a nagy többség egy vállalatnál dolgozott, az viszont nem, hogy általában fizikai munkásként és hosszabb utazások esetén sem nagyon kaptak munkaidő-kedvezményt.

Kertész Imre, a csapat edzője mesélte annak idején: náluk az volt a szokás, hogy havonta megünnepelték a játékosok név- és születésnapjait. Minden futballista befizetett tíz–tíz forintot, az ünnepelteknek ebből vettek egy-egy üveg bort és csokoládét. Ők pedig vendégül látták a társakat egy-egy láda sörre.

A bajnokcsapat tagjai: Ancsin Zoltán, Anka János, Asbóth Péter, Csapó Károly, Decsi József, Hadarits József, Horváth Alajos, Horváth Géza, Mentes Pál, Mészáros Ernő, Milchram Ferenc, Németh I. József, Németh II. József, Németh Miklós, Pánczél Sándor, Timár Dezső. A sok remek játékos közül Csapó válogatottságig vitte, de Timár is eljutott az NB I-be.

Az NB III-ban 1972-ben az SVSE szerezte meg az ezüstérmet, így a következő idényben jöttek a Vasút–Textil-slágermérkőzések. Az osztályban újonc kék–fehéreknek annyira jól ment a játék, hogy hatalmas csatában megelőzték az újra ezüstérmes lilákat, és egy évvel később is bajnoki címet ünnepelhettek. Ezzel feljutottak az NB II-be – egy év alatt két szintet ugrottak.