– Fantasztikus szezont zárt a csapat, belülről hogy láttad, minek köszönhetők a sikerek?

– Ahogy az elmúlt években, úgy idén is egy nagyon jó csapatkohézió alakult ki. Ennek köszönhető, hogy a nehéz helyzeteken is átsegítettük egymást. Kiváló emberek és profi sportolók alkották a csapatot.

– Hogy értékeled a saját teljesítményed? A bajnoki elődöntőben/ döntőben, Euroliga bronzmeccsen is sok játékperced volt, kihoztad ebből a maximumot?

– Próbáltam minden játékpercet a legjobban kihasználni, hasznosan játszani a mérkőzéseken és a csapatot segíteni. Úgy érzem, ez a szezon végén sikerült a legjobban. A nyár folyamán nagyon sokat kell egyénileg edzenem, hogy tovább fejlődjek, és a következő szezonban stabilizáljam ezt a formát.

– Az Euroliga-meccseken különösen kiütközött, mennyire fizikális sport lett a kosárlabda. A nemzetközi szinthez neked is kell még erősíteni, izmot felszedni?

– Igen, valóban nagyon fizikális lett a női kosárlabda is, természetesen nekem is kell erősödnöm, hogy a lepattanóért folyó harcokat meg tudjam nyerni. Emellett a gyorsaságomat, robbanékonyságomat is fejlesztenem kell, ami mind támadásban, mind védekezésben segíteni fogja a teljesítményemet.

– Soproni játékosként egyre meghatározóbb tagja vagy a bajnokcsapatnak, lassan a fiatalok példaképe leszel, ez milyen érzés?

– Annak idején igazi kisdarázsként csodáltam a felnőtt csapatban többek között Honti Katát és Jecát (Jelena Brooks), vagy serdülőként Fegyverneky Zsófit, minden meccsen ott szurkoltam darazsas pólóban a lelátón. Később ezekkel a fantasztikus játékosokkal együtt kosárlabdázhattam, hatalmas érzés volt Katával Magyar Kupát nyerni vagy Jecával és Zsófival együtt játszani az Euroliga Final Fourokon. Remélem, hamarosan én is példakép lehetek a darazsas fiatal játékosok számára.