– Mióta foglalkozol kosárlabdával?

– Hatévesen kezdtem el játszani, először a Hunyadi-iskola csapatában pattogtattam, később a Soproni Tigrisek U8-as együttesénél lettem igazolt játékos. U12-es korom óta a Soproni Sportiskola kötelékébe tartozom, itt váltam felnőtt játékossá.

– Melyik poszton mozogsz otthonosan, mik a fő feladataid a pályán?

– Alapvetően az 1-es poszton szerepelek, de az irányító mellett a hátvéd szerepkörben is tudok játszani. Leginkább a labda felhozása, a játék megszervezése, a tempó diktálása a feladatom, és nagyon fontos, hogy szívesen vállalkozom hárompontosdobásokra. Sokszor alakítják úgy a csapatom figuráit, hogy rám jöjjön ki a dobás, mert elég biztos kézzel értékesítem a triplákat.

– Ki az a szakember, akitől a legtöbbet tanultál az elmúlt időszakban?

– Egyértelműen Carlos Vallejo nevét mondom. Az utóbbi három évben vele dolgoztam, hiszen már korábban is „feljátszottam” a Sportiskola U18-as együttesébe. Meccsek alatt és után, vagy edzések közben is mindig tudott jó tanácsokat mondani. Akkor is, ha nem ment úgy a játék, ahogy szerettem volna, és egy kicsit elkeseredtem, volt egy jó szava hozzám, átbeszéltük az egyes szituációkat. Rengeteget hangsúlyozta, hogy higgyek magamban, és sok esetben valóban elhittem, hogy képes vagyok jó játékra akkor is, ha egy-egy alkalommal nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettük volna. Sokat segített, hogy hitt bennem az edzőm, megkaptam a lehetőséget irányítóként a labdafelhozatalra, akár kiélezett helyzetekben is a hárompontosdobásokra.

– A Sportiskola szezonnyitóján te vetted át a 2006-os korosztály legjobbjának járó elismerést, hogy élted meg ezt a pillanatot?

– Hatalmas élmény volt számomra, hogy az egész korosztályból engem választottak. Ez rengeteg plusz energiát ad ahhoz, hogy még többet, még jobb minőségben edzek, megmutassam, hogy immár a felnőtt bajnokságban a helyem.

– A felkészülést az SKC-val kezdted, mik a tapasztalataid, miben kell még fejlődnöd?

– Önmagában az is megtisztelő, hogy a profi felnőttcsapat keretéhez tartozom. Az tisztán látszik, hogy fizikálisan rengeteget kell előrelépnem, emellett a gyorsaságban is feltűnő a különbség. Pedig a magasabb utánpótlás-korosztályokban is komoly tempót diktálnak a csapatok, de a profiknál ez még inkább így van: a másodperc tört része alatt kell eldönteni, hogy leüssem a labdát, passzoljak vagy dobást vállaljak. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, figyelni arra, hogy csak a valóban tiszta dobóhelyzeteket vállaljam el. Sokat tanulhatok, az biztos.

– Az SKC-nál nyilván kevesebb játéklehetőséghez jutsz idén, hol fogsz még kosárlabdázni?

– Az utánpótlásban most az U19-es a legidősebb csapat, így ebben az együttesben mindenképp számítanak a játékomra. Ugyanígy szerepelek majd az SKC U21-es együttesében, de van igazolásom a SMAFC felnőttcsapatához is – egyszóval mérkőzésekben ebben a szezonban nem lesz hiány.