Az 1998/99-es idényben GYSEV–Ringa néven szerepeltek a soproni kosaras lányok. A bajnoki rájátszásban könnyedén léptek túl a Zala Volánon, majd következett a DKSK, amely viszont öt nehéz mérkőzésre kényszerítette Balogh Bubuékat. Ez az öt mérkőzés és a továbbjutás azonban összekovácsolta az addig ezer sebből vérző együttest, így érkeztek el a döntőig.

„Bajnokok leszünk!” – kiáltották a soproni játékosok egymás kezét fogva az első finálét megelőző utolsó edzés végén, hogy aztán történelmi győzelmet arassanak a sportcentrumban a PVSK–Mizo ellen: 64–57 (34–34). A rájátszások történetében ugyanis addig nem fordult elő, hogy a két csapat párharcában a soproniaknál lett volna az előny.

A „visszavágón” simán nyert a Pécs (82–55), nagyobb összecsapások a csarnokon kívül voltak. A hazai drukkerek a mérkőzés előtt megtámadták a GYSEV-játékosokat szállító autóbuszt, a találkozó után pedig kőzáport zúdítottak a soproni szurkolói járatokra is. A következő hazai meccset ezért erős rendőri készültség kísérte.

Ezen – természetesen telt ház előtt – a GYSEV–Ringa 70–62-re legyőzte a PVSK–Mizót, így következett egy újabb pécsi utazás. De micsoda út lett belőle! Idegenben nyerte meg a bajnokságot a GYSEV–Ringa, miután a bajnoki döntő negyedik mérkőzésén rendkívül színvonalas játékban 6 ponttal (89–83) verte Pécsett a PVSK-t, és ezzel az összesítésben 3–1-re győzött.

Saeed Armaghani boldogan nyilatkozott: – Sokan leírtak bennünket a döntő előtt, szinte mindenki a Pécset tartotta esélyesebbnek. Én hittem a lányokban, ők pedig bebizonyították, hogy nemcsak nagyszerű kosárlabdázók, hanem remek sportemberek is. Külön öröm számunkra, hogy a nagy rivális otthonában sikerült megszereznünk a hőn áhított aranyérmet.

Sopron örömmámorban úszott. A belvárosban gyülekező többezres tömeg a vetítővászonról újraélhette a pécsi döntő izgalmas pillanatait. Majd amikor a városba ért az éjszakai aranyjárat a játékosokkal, a kopaszra nyírt vezetőkkel, kezdetét vette a napokig tartó fieszta.

Tekintse meg kvízünket!