Az örökös „beugró” edző

A Bükről származó fiatalemberre 16 évesen figyelt fel a Soproni Pamutipar edzője, Pados Zoltán. Az ő hívó szavára került 1955-ben a hűség városába a tehetséges, jókötésű fiatal játékos. Gyurátz László az 1962–63-as évi bajnokságban a Soproni Textiles patinás csapatában játszott, és a szezon végén a bajnokcsapat tagjaként ünnepelhetett „veretes” társaival. A társaság névsora ma is jól cseng, de 57 év távlatából már csak az idősebb generáció emlékszik a kiváló focistákra. A bajnokcsapat tagjai közül – Sift Antal csapatkapitány, Mentes Pál, Benkő Ottó, Gyurátz László, Fejes Ernő, Soproni József, Grubits János, Kőrös Gyula, Szabó Miklós, Horváth Alajos, Fejes József, Cser László, Horváth Zoltán, Balogh Lajos, Szabó Vilmos, Perger Imre, Fejes Imre, Horváth Lajos, valamint a mester, Kertész Imre – sajnos ma már csak néhányan vannak közöttünk, a többség az égi pályán játszik.

Gyurátz László 31 évesen fejezte be aktív pályáját, majd az edzői utat választotta. Végigjárta a szakmai ranglétrát, a Soproni Textiles serdülő és ifjúsági csapatánál kezdte, majd a sportiskolánál folytatta, ahol nagyszerű edzőkkel dolgozott. A rutinos kollégák – Ferling József, Balázs József, Poór Lajos, Mentes Pál – hamar befogadták. Kertész Imre hívó szavára került a Soproni Textiles felnőtt gárdájához, és lett a népszerű mester segítője. Szakmai tudására hamar felfigyeltek az akkori vezetők, és fiatalon mély vízbe dobták, az első csapat irányítását bízták rá. Keménykezű szakember hírében állt, de a játékosaiért tűzbe ment. A rögös pályán hamar elkezdődött a szakmai „liftezése”, a vezetőedzői és a pályaedzői poszt között. Pályafutása alatt nagynevű edzőkkel dolgozott, a már említetteken kívül Matesz Imre, Mihalecz Boldizsár, Galbács Pál, Gunyhó Ferenc, akik mind a szakma nagyágyúi voltak. A sportiskolánál bekövetkezett szakmai váltásnál Bucsi Gellért érkezésével távozott a Soproni Postás együtteséhez.

Gazdag sportpályafutásának kedvenc játékosait örömmel sorolta – Horváth György (kapus), Németh Ödön, Vámos Antal, Horváth Géza, Nagy Lajos, Udvardi Endre, Benkő Gyula, Csóka György, Pánczél Sándor, Wilcsek Károly, Czibula Tamás, Furkó Sándor –, s mindenkiről volt egy kedves emléke. Az edzői szakmát feladva továbbra is hűséges szurkolója maradt a soproni labdarúgásnak. Napjainkban nagyon drukkol az SC Sopron fiataljainak, reméli, hogy megéli még labdarúgásunk „feltámadását”.