„Ember áll szemben emberrel, jellem a jellemmel, lélek a lélekkel.” Lovag Arlow Gusztáv fenti gondolatai méltóak a legeredményesebb olimpiai sportághoz, a víváshoz. Arlow Gusztáv vívómestert 1909-ben Selmecbányáról búcsúztatták tanítványai, korábban éveken át dolgozott a településen. A felidézés azért is fontos, mivel a Soproni Egyetem múltjához hasonlóan a soproni vívás gyökerei is Selmecbányára nyúlnak vissza. 1860-ban a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia sportegyesülete volt az első az országban a hazai egyetemeken és főiskolákon.

Az I. világháború után a főiskola Sopronban talált otthonra, s ezzel indult el a vívás helyi története. A versenysporttá váláshoz a döntő lökést 1930-ban a Soproni Vívó Klub megalakulása jelentette. A háború utáni vívó­élet újbóli megindulása a Szombathelyről Sopronba kerülő Tóth Antal vívómester nevéhez fűződik. A városban soha nem látott népszerűségnek örvendett a vívás, köszönhető a két kiváló mesternek, Tóth Antalnak és Puskás Bertalannak. – Mi a mai napig azon dolgozunk, hogy a nagyra becsült és nagyon értékes hagyományoknak követői legyünk – mondta Bolodár Zoltán, a 2000-ben megalakult Soproni Líceumi Vívóegylet edzője.

– Sportolóink a múlthoz híven Tóth tanár úr örökségét folytatva a Berzsenyi-gimnázium tornatermében készülnek a megmérettetésekre. A fiatalokkal két edző, Magas Ádám és jómagam foglalkozunk. Az egyesület létszáma fokozatosan nő, jelenleg 50–55 fő körül mozog, emellett a mindennapi testnevelés keretében a Berzsenyiben egy osztály hétről hétre ismerkedik a vívással a tanórán. Az elmúlt években a legjobb eredményeket az országos vidék- és veterán bajnokságokon értük el, a női kardcsapat és egyéniben dr. Gasztonyi Károly volt aranyérmes – tette hozzá Bolodár Zoltán. Vívóterem-fejlesztést is végrehajtottunk, jelenleg négy elektromos páston gyakorolhatunk, de még további pástokat is fel tudunk állítani.