– Pojbics Szabolcs ügyvezető már Kostas Flevarakis visszatérésekor hangsúlyozta, hogy korábban is kiváló edzői teamet alkottak. Úgy tűnik, igaza van…

– Valóban, sorra jöttek a győzelmek, és ebben nagy szerepe van annak, hogy jó az együttműködés vezetőedző és másodedző között. Ugyanakkor kiemelten fontos az is, hogy a játékosokkal is megvan a kémia, nagyon egységesek vagyunk az utóbbi hetekben, nincs olyan kosaras, aki kihúzna a csapatból. A srácok maximálisan támogatják a stábtagok munkáját, mi pedig igyekszünk figyelembe venni az egyéni kéréseiket is. Együtt vagyunk, és ez megmutatkozik az eredménysorunkon is.

– Gondoltad volna novemberben, hogy dobogós helyen szerepel a csapat?

– Egyáltalán nem! Ugyanakkor tudtam, hogy a keretünk többre hivatott annál, minthogy az utolsó helyek valamelyikén tanyázzon. Nagy volt a kontraszt a tabellán elfoglalt pozíciónk és a srácok valódi tudása között. Aztán elkezdtek jönni a győzelmek. Hatalmas ugrás a mostani dobogós helyezés, ami annak köszönhető, hogy visszatértek a sérültjeink, és egyre jobb lett a csapatkémia. Külön kiemelem a magyar kosarasainkat: nem megy mindig mindenkinek a játék, de szinte minden meccsen volt egy vagy két magyar, aki kiváló napot fogott ki. Takács Norbi, ­Halász Ákos, Fazekas Csabi vagy ­Sitku Marci is sokat tett ezért a sikerszériáért.

– Most viszont McGill súlyos sérülést szenvedett…

– Rickey kiválóan szervezte a csapat játékát, szinte észrevétlenül szerzett tizenöt–tizenhét pontot. Közben sikerült megállapodni az új irányítóval, a tervek szerint hétvégén (a Szolnok ellen) már pályára is lép Myles Mack, aki Franciaországból érkezik Sopronba.

– Reális az SKC mostani harmadik helyezése?

– A tizenkettő győzelemből álló széria önmagáért beszél, ezt már senki nem veheti el tőlünk! Azon kell dolgoznunk, hogy ezt a kiváló formát megtartsuk, hiszen csak ebben az esetben menetelhetünk be a felsőházi középszakaszba, amely automatikusan play off részvételt jelent.