– Pontosan milyen sérülést szenvedtél el?

– Sajnos ma is tisztán emlékszem a dátumra: 2020. október 10-én egy budapesti mérkőzés 15. másodpercében egy végtelenül szerencsétlen ütközés után sípcsont- és szárkapocscsonttörést szenvedtem. Utána háromszor is műtötték a lábamat, fémbeültetéssel rögzítették a csontokat.

– Mennyi ideig tartott a teljes rehabilitáció?

– Az operációk után hosszú, csaknem 2 éves rehabilitációs időszak következett, végül a tavalyi szezonban félévkor mondták ki az orvosok, hogy már terhelhető a lábam. Visszatértem ugyan, de volt félelem bennem az első időszakban. Az idei szezonom már teljes: végigcsináltam az alapozást, és egyre jobb formába lendülök, most már rendszeresen a kezdőcsapatban kapok helyet.

– Változott a játékod a sérülés óta?

– Talán kicsit megfontoltabb, okosabb lettem a pályán. Mindig úgy lépek parkettre, hogy amit tudok, kihozom magamból. Ha egy meccsen nem megy annyira a pontszerzés, igyekszem jó labdákkal kiszolgálni a társakat, ez egyébként is elvárás egy irányítótól. Amúgy örök elégedetlen vagyok, mindig azt nézem, miben lehetne még fejleszteni a játékomat.

– Idén kiváló szezont fut a SMAFC, minek köszönhető az alapszakaszbeli harmadik hely?

–  A csapattagok többsége évek óta közösen dolgozik, hiszen legtöbben még a Sportiskolában játszottunk együtt. Ismerjük egymás mozgását, gondolkodását a pályán, és fontos, hogy azon kívül is jó barátságban vagyunk. Az idei csapat tényleg egy igazi közösség, és ebben nagy szerepe van edzőnknek, ­Farkas Dávidnak. Ez azért lényeges, mert itt mindenki iskola vagy munka mellett vállalja az edzéseket, mérkőzéseket, ami nem kevés pluszmunka. Szintén fontos, hogy az SKC-ban is szereplő játékosok itt kiteljesedhetnek, látszik, hogy élvezik a kosárlabdát.

– Te mivel foglalkozol a SMAFC mellett?

– Jelenleg még tanulok, testnevelő és gyógytestnevelő szakra járok az ELTE Savaria Egyetemi Központjába.