– Pontosan mennyit hagytál ki az idei szezonban?

– Sajnos az idény nagy részét rehabilitációval töltöttem. Szeptember 29-én a ­Falco elleni meccsen történt a rendkívül szerencsétlen szituáció: ráestek a bokámra, amely eltört. A szombathelyi csapat orvosa, dr. Bauer Ottó végtelenül segítőkész volt, még aznap este megműtött. Hét csavarral rögzített egy lemezt a bokámban, a műtét nagyon jól sikerült, viszont értelemszerűen a rehabilitáció hosszú volt.

– Meddig marad a rögzítés a bokádban?

– Általában az ilyen műtéteknél egy év után távolítják el a rögzítést. Épp a minap egyeztettem Bauer doktor úrral, abban maradtunk, hogy június végén vagy július elején elvégzi a korrekciós beavatkozást. Ez azt is jelentheti, hogy a következő szezont már 100 százalékos állapotban kezdhetem meg.

– Milyen érzés ismét pályán lenni, mennyire zavar a rögzítés a mozgásban?

– Nagyon vártam már a pillanatot, hogy ismét pályán lehessek, nem is számítottam arra, hogy mindjárt az első meccsemen 17 perc játékidőt kapok. Fájdalmat nem éreztem, aminek örülök, viszont a rögzítő lemez azért behatárolja a bokám mozgását, ez így is marad addig, amíg el nem távolítják. Nyilván kell a meccsrutin is egy ilyen hosszú kihagyás után.

– Az SKC ősz óta kiváló formában van, szerinted milyen eredményt érhet el a csapat idén?

– Nagyon örültem annak, hogy a fiúk ilyen kiváló győzelmi sorozatot produkáltak, persze jó lett volna aktív részese lenni ennek a sikeres időszaknak. Természetesen lesz még sok kemény meccsünk idén, ha matematikailag még nem is egészen biztos, de azért úgy számolok, hogy a felsőházba kerülünk a középszakaszban. Ez nagy siker, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a bajnokság legjobb négy együttese lesz az ellenfelünk, ráadásul heti két mérkőzést játszunk majd. Ha a tudásunkhoz mérten vagy kicsit jobban kosárlabdázunk a középszakaszban, akkor bekerülhetünk a legjobb négy közé, az pedig automatikus pályaelőnyt jelent a rájátszásban.