Czukorné Hollós Anna, a Sopron Basket jelenlegi vezetőségi tagja 25 éve még játékosként lila-fehér színekben emelhette magasba a Ronchetti Kupát, ma pedig lánya, Czukor Dalma játszik ebben a színösszeállításban. Sőt, még a mezszámuk is stimmel…

– Milyen érzés meccsről meccsre lila-fehérben látni a soproni női kosárlabdacsapatot?

Czukorné Hollós Anna: – Nagyon sok jó érzést váltott ki belőlem, amikor megláttam a csapatot lila-fehér szerelésben. Ennek az időszaknak az emlékei bennem vannak, velem élnek, nagyon sok fényképet őrzök a lila-fehér korszakból. Most mindez sokkal hangsúlyosabban van itt a jelenben is, hiszen hétről hétre ismét ezt a színkombinációt láthatjuk a lányokon.

– 30 éves az első bajnoki cím, 25 éves a Ronchetti Kupa-győzelem, te melyiknek voltál részese?

– Az 1995/96-os szezonban kerültem Sopronba, így a harmadik soproni idényemben nemzetközi siker részese lehettem. A hosszú profi pályafutásom utolsó éve volt, már nem tartoztam a vezető játékosok közé, ugyanakkor úgy gondolom, fontos láncszeme voltam a csapatnak. Sok meccsen tudtam a padról beszállva színt vinni a játékba, segíteni egy-egy ritmusváltást, hozzátenni ahhoz, hogy átlendüljünk a holtponton. Jó csapatember voltam, erős munkamorállal: mindig én voltam az első, ha keményen kellett dolgozni, esetleg pluszmunkát végezni.

– Minek volt köszönhető a nemzetközi siker huszonöt éve?

– Olyan csapat állt össze, ahol minden játékos képes volt a csapat érdekét az egyéni érdeke elé helyezni. A külföldi kosarasaink is illeszkedtek ebbe a sorba, mindenkiben megvolt a kellő szakmai alázat. Balogh Bubu személyében pedig volt egy olyan klasszisunk, aki igazi vezére lett az együttesnek. ­Saeed ­Armaghani vezetésével a szakmai stáb pedig mindent tudott az akkori kosárlabdáról, a lehető legmagasabb szinten irányították a csapatunkat.

– Egykor tizenhármas mezben játszottál. A mai Sopron Basketben is van valaki, aki 13-as számmal lép pályára és lila-fehér mezt visel…

– Bizony, és ez nagy meglepetés volt számomra! A lányom, Czukor Dalma a szezon előtt kérte, hogy a mostani idényben 13-as mezszámmal játszhasson. A klub támogatta a kérést, én pedig csak akkor szembesültem vele, amikor az első meccs előtt bementem az öltözőbe, ahol már ott volt Dalma meze a 13-as számmal. Különleges, megható meglepetés volt ez számomra, amely még szebbé varázsolja az idei, jubileumi évünket.