– 27 év távlatából hogy emlékszik vissza az első soproni bajnoki aranyra? 

– Nagy munka volt, az biztos. Egy évvel korábban érkeztem Sopronba, a feladat a kieső helyen lévő csapat benntartása volt. Ezután kezdtünk kialakítani egy ütőképesebb együttest. Nemcsak a játékosállományt kellett összeállítani, hanem egy olyan stratégiát is ki kellett dolgozni, amellyel sikeres lehet a csapat. Leigazoltuk a kor magyar sztárjátékosát, Balogh ­„Bubu” Juditot, és amerikai légiósunk, Darene Thomas is nagy segítségünkre volt gyorsaságával, robbanékonyságával.

– Milyen volt az első soproni bajnokcsapat?

– Igazán magas, klasszikus centerünk nem volt, viszont a legjobb bedobósorral rendelkeztünk, ők szerezték a pontjaink többségét. Futós csapatot kellett összeállítani, agresszív védekezés alapozta meg a csapatjátékot, Balogh Bubu pedig a kiélezett helyzetekben is kiválóan dobott. Szezon közben már lehetett érezni, hogy nagyon összeállt a csapat. Nem mi voltunk a favoritok, de eljutottunk a bajnoki döntőig, és óriási küzdelemben sikerült megnyerni az első bajnoki aranyat az MTK ellen. Ez óriási dolog volt akkoriban, egy olyan fundamentumot képezett a soproni női kosárlabdában, amelyre lehetett építeni – és nagy örömömre építettek is rá – további komoly sikercsapatokat.

– Pályafutása során többször is megfordult Sopronban, mely csapatoknál volt még edző?

– Egyszer visszatértem az SVSE-hez 1996-ban, akkor negyedikek lettünk. Aztán 2000–2001-ben a Soproni Postásnál is voltam tréner, azzal a csapattal bajnoki bronzérmet szereztünk. Hét éve pedig Nagy Tamás kérésére a Soproni Tigrisek kerekesszékes csapatának vezetőedzője vagyok. Lényegében meg kellett teremteni a kerekesszékeskosárlabda-bajnokságot Magyarországon, Sopronban pedig egy komoly csapat felépítése volt a cél. Szisztematikus munkával elértük, hogy kétszer voltunk bajnokok, kétszer kupagyőztesek.

– 42 éve edző a kosárlabdában, mi a sikerei titka?

– Sosem voltam elégedett azzal, ha elértünk egy-egy sikert. Ezután mindig újabb és újabb, magasabb célt tűztem magunk elé, amiért meg kellett harcolni. Így tudtam legjobban motiválni a csapataimat.