Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Máté vízilabdázónak készül
Rápolthy Máté korábban kosárlabdázott is, de végül a vízilabdát választotta. Fotó: Németh Péter

Korai nehézségek – óvodásként utálta a vizes edzéseket

Máté vízilabdázónak készül

| Madarász Réka | Sport

Válogatott vízilabda-játékos szeretne lenni Rápolthy Máté, aki a szabadidejében a legszívesebben mindenféle poénnal teszi próbára öccse türelmét.

Több diáknál is láthattuk már, hogy a napi edzések és a hétvégi meccsek nem mennek a tanulás rovására, sőt! Nincs ez máshogy Máténál sem: a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola 7.A osztályosa jeles tanuló, és emellett a Soproni Vízilabda Sport Egyesületnél vízilabdázik.

– Nálunk a családi szabályok közé tartozik, hogy mindenkinek meg kell tanulnia úszni – mesélte. – A Kőbánya SC-nél kezdtem 4 és fél évesen, és az első hónapokban annyira utáltam az edzéseket, hogy minden egyes alkalommal végigüvöltöttem az utat, néha még a bemelegítést is. Akkor fogadtam meg, hogy semmiféle vízi sportot nem fogok űzni.

Aztán egyszer a fiú ott maradt egy vízilabda-mérkőzésen, és alkalma adódott szóba elegyedni az egyik példaképével, Kiss Gergővel. Onnantól kezdve nem volt megállás.

– Három évvel ezelőtt költöztünk a családommal Sopronba, apukám ugyanis az M85-ös gyorsforgalmi út építésében vesz részt – folytatta Rápolthy Máté. – Amióta felépült az új uszoda, több teret kaptunk, és heti három helyett öt edzésünk van. Korábban kosaraztam is, de választanom kellett, és a vízilabda mellett döntöttem osztályfőnököm, Palkovits Tamás nagy bánatára.

Máté válogatott, egy klubcsapatban pedig meghatározó játékos szeretne lenni, és minél több érmet nyerni. Ehhez persze kitartás és szorgalom is kell, amiben nincs hiány. A hátteret a szülei, a szakmai támogatást pedig a vízilabdaedzője, Matyuga-Kovács Rita és az erőnléti edzője, Szegedi Róbert biztosítja. Ha az álma esetleg mégsem valósul meg, informatikus vagy edző lesz.

– Szabadidőmben biciklizem, számítógépes játékokkal szórakoztatom magam, ha az időm engedi, a legszívesebben pedig a testvéremmel, a 7 éves Regővel játszom. Néha egy-egy gonosz poén is elcsattan a részemről, melyre ő kétféleképpen reagál: ha a poén a jobbik fajtából való, elfogadja, ha viszont a rosszabbikból, megy anyához – zárta le huncut mosollyal a beszélgetést a kedves fiatalember. 

Kapcsolódó cikkek