kapitány tanítványai úgy érkeztek Sopronba, hogy az év februárja óta fényes győzelmek sorozatát tudhatták maguk mögött. A Hollandia elleni nyitómérkőzésen a zöld-fehér szerelésben pályára lépő magyar csapat az első félidőben leiskolázta ellenfelét. A mieink akkor lőttek gólt, amikor csak akartak, és védekezésben sem tette őket próbára az ellenfél. A második játékrész ugyan döntetlenül ért véget, de a magyar együttes biztos sikere nem forgott veszélyben.

Magyarország–Hollandia: 28–21 (15–8). Sopron, 200 néző. V: Mayer, Wenner (osztrákok). Magyarország: Szabó H. – Szilágyi 4, Simics 1, György, Kökény 2 (1), Győrffyné 3 (3), Erdős 8 (4). Csere: Szopóczy (kapus), Pádár, Utasi 3, Major 1, Szabó M. 2, Dörnerné 4. Edző: Laurencz László.

Másnap a világbajnoki címvédő Szovjetunió ellen a főleg fiatalokból álló közönség viharos buzdítása mellett csapatunk a félidő közepére háromgólos előnyhöz jutott. A kemény védekezésben György, Kökény és Pádár jeleskedett. A vendégeknél a világ egyik legjobb átlövőjének tartott Morszkova – ismertebben a lánynevén Kircsik – nem boldogult a szoros őrizettel, ezért edzője lehívta a pályáról. A látványos gólokban gazdag, jó iramú első félidőt elkeseredett, nagyon kemény küzdelem követte. A játék felgyorsult tempóját a bírók nem tudták követni, s téves ítéleteikkel gyakran borzolták a kedélyeket. A magyarok fáradtan kezdték a hajrát, nehezen kerültek helyzetbe, és Szabó Melinda jó teljesítménye kevés volt a győzelemhez. A közönség nagy bosszúságára így megérdemelt és biztos szovjet győzelem született.

Szovjetunió–Magyarország: 27–24 (13–16). Sopron, 400 néző. Vezette: Burzivahn, Drabesch (osztrákok). Magyarország: Meksz – Szilágyi 2, Kökény 3, Pádár 2, Szabó M. 8, György 1, Erdős 2 (1). Csere: Szopóczy (kapus), Dörnerné 4, Major, Utasi 1, Simics 1.

A torna ezt követően Bad Vöslauban, Ternitzben és Bécsben folytatódott.