Már 1891-ben tervbe vették a sportág kedvelői egy „lawn tennis gyep” megépítését Sopronban, de a városvezetéstől nem kaptak erre engedélyt. Mintául a balatonfüredi Stefánia Yacht Egylet szolgálhatott, ahol ekkor már országos versenyt is rendeztek. Az ottani első bajnok 1890 júniusában gróf Széchenyi István akkor 19 éves Alice nevű unokája lett (akinek szülei, Széchenyi Béla és Erdődy Hanna a nagycenki hársfasor végén lévő síremlékben alusszák örök álmukat – a szerk.), aki a dicsőség mellé egy teniszütőt ábrázoló arany melltűt is kapott, melyen a labda igazgyöngyből készült. Hamarosan, 1893-ban harmincöt taggal városunkban is megalakult a Soproni Lawn Tennis Társaság, ami elsősorban dr. Dukavits István Sopron vármegyei árvaszéki jegyzőnek köszönhető. Ő nemcsak szervezőként, hanem játékosként is kiváló volt, az 1899 júniusában a Vághy-kertben (mai Erzsébet-kert) lévő teniszpályán megrendezett első háziversenyen nemcsak a férfi egyest nyerte meg, hanem Szlimák Lajossal, a Soproni M. Kir. Állami Felsőbb Leányiskola mennyiség- és természettan tanárával a párost, illetve Wrchowszky Károly királyi táblabíró feleségével a vegyes párost is.

Az egykori soproni teniszéletről írva nem feledkezhetünk meg Conrád Kálmánról, aki igazi „all round” sportember volt: már licista diákként 1930-ban megnyerte a „korcsolya műversenyt”, kiváló tornász volt, majd a síelésben ért el sikereket, lesiklásban és síugrásban egyaránt, de a tenisz volt a szíve csücske. Nemcsak kiválóan művelte ezt a sportot, hanem több teniszpályát is épített a városban, egykori tanítványai pedig mind a mai napig fölelevenítik a vele kapcsolatos történeteket.

Évtizedekig Sopron legrangosabb nyílt teniszversenye a Conrád Kálmán Emlékverseny volt, melyet több éven keresztül az a Babos Csaba nyert meg, akinek Tímea lánya Sopron város díszpolgára, valamint a jelenlegi magyar női tenisz legfényesebb csillaga.