A másodosztályú mezőny egyik legfiatalabb átlagéletkorú (21 év) játékoskerete a Postásé volt, ám a pályán mindez pozitív hatással mutatkozott meg. A meglévő tudás fiatalos lendülettel párosult, és ezzel a kombinációval a soproniak mindenkit felülmúltak az NB II-ben.

Ebben jelentős szerepet játszott a szakosztálynál a megelőző években kinevezett edzők munkája. Kroyer Gusztáv kezdte a sort, majd őt követte Krasznai Ferenc, akiről Sopronban szuperlatívuszokban beszélnek azóta is. A „Mester” – hiszen mindenki így hívta – munkájában kitűnően ötvözte az edzői szakmát és a testnevelő tanári hivatást. Nem utolsó sorban a 3. edző Gárdai Gábor volt.

Amikor a Postás 1962-ben bekerült az NB II-be, elsődleges célja a bennmaradás kiharcolása volt. Nehézkesen indult a szezon a gárda számára, az év őszén két vereséget szenvedtek el a lányok. A következő esztendő azonban kiválóra sikerült, tavasszal és ősszel is sorban érték el a jobbnál jobb eredményeket. Végeredményben a 27 mérkőzésből 23 győzelemmel és 4 vereséggel jutottak fel az NB I-be. Sopronban minden kosárlabda-szurkoló örült a Postás sikerének, az időnkénti rosszabb teljesítményre is megtalálták a magyarázatot: „Gyenge ellenféllel szemben nehéz jól játszani.”.

Hogy mi volt a csapat titka? A játékosok nagyon szerettek kosárlabdázni. Nyáron nagy melegben reggel 6 órakor edzettek, és 8 órára mentek dolgozni. Télen pedig, amikor szénhiány miatt nem tudták fűteni a termet, több garnitúra ruhát vettek magukra, de tréningeztek a jéghideg csarnokban.

Az év végén arról tudósított a Kisalföld, hogy lazított az újonc NB I-es csapat. Az addigi heti három helyett már csak egy kötelező edzést tartottak a lányok.

A bajnokcsapat tagjai: Irányítók, védők: Weisz Ferencné, Varga Margit, Garab Teréz, Jakatics Magdolna.
Bedobók: Wessely Piroska, Szabó Vilmosné, Gyurasits Anna, Matetics Rózsi, Rosta Katalin, Lökkös Imréné.
Középjátékosok: Bakk Judit, Tarnai Eszter, Schneider Márta. Az alapítók közül egyedül Jakatics Magdolna lett tagja az NB I-es csapatnak.

Tekintse meg kvízünket!