Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Norbert lányával (is) edz
Takács Norbert a Jerták bűvöletében: feleségével és kislányával

Norbert lányával (is) edz

| Rázó László | Sport

Még csak nyolc hónapos Sterbenz-Takács Jerta, aki az SKC kosárlabdázója, Takács Norbert kislánya. Az azonban már most borítékolható, hogy egy leendő kosarasról beszélünk.

A sportos családi kötelékről beszélhettünk az ifjú édesapával, Takács Norberttel.  

– Miért ezt a különleges nevet kapta a kislányotok?

– Feleségem családjában több generációs hagyomány, hogy a leány gyermekek egyikét Jerta névre keresztelik. Sokat gondolkodtunk a névválasztáson, de végül maradtunk a Jertánál. Így teljesült az a vágyunk, hogy különleges nevet kapjon a kislány és a családi tradíció sem szakadt meg.

– Te magad profi kosárlabdázó vagy. Feleséged is kosarazott?

– Feleségem, Jerta 18 éves koráig kosárlabdázott versenyszerűen. Akkor azonban úgy döntött, hogy inkább az egyetemi tanulmányokat választja, így abbahagyta a versenysportot.

– Feleséged édesapja, Sterbenz László neve minden soproni kosárlabda-kedvelőnek ismerősen cseng. Mi a helyzet a többi nagyszülővel?

– Elég egyhangú a helyzet... Ugyanis a feleségem szülei és az én édesanyám és édesapám is kosárlabdázó volt korábban. Így persze már az első családi találkozáskor téma volt a kosárlabda – és ez azóta sem változott.

– Az SKC meccseit is kielemzi a család?

– Bizony! A meccsek után kapok kritikát, de dicséretet is. Apósom hivatalból ott van a mérkőzéseken, szüleim online közvetítéseken szokták nézni a találkozókat. Feleségem szintén kijár az arénába, sőt, kislányunkat is többször kihozta már egy–egy negyedre, és nagyon tetszett a picinek. Többször is hozta volna, de sajnos a koronavírus közbeszólt.

– Ilyen családi háttérrel kosárlabdázó lesz a kislányotokból?

– Ilyen kicsi korban ezt nem mondhatjuk ki fixen, de a gének nem hazudnak… Az biztos, hogy megpróbáljuk a kosárlabda, a sport felé orientálni.

– Hogyan vészeltétek át a kisgyerekkel a karanténos időszakot?

– Megpróbáltuk pozitívan nézni, hiszen sokat lehettünk együtt, hármasban. A kislánynak volt nehezebb, ugyanis igazi örökmozgó, nagyon korán, már hat hónaposan felállt. Próbáltuk folyamatosan lekötni, sőt, közös „edzésünk” is volt: többször előfordult, hogy kenguruban magamra tettem és úgy mentem intenzív sétákra. Ez családi programnak is jó volt és segített a kondimat megőrizni.

Kapcsolódó cikkek