– 51 évig szerepelt a kispályás focibajnokságban. Hány csapatban játszott?

– Egészen fiatalon a Selyemipar együttesénél léptem először pályára a kispályás bajnokságban. Később játszottam a Pedagógus csapatban is, majd a III. Félidő együttesében. Ez utóbbi csapattal megnyertük az akkor még nagyon magas színvonalú II. osztályt, és több nívós tornán is első helyen végeztünk. Sokáig szerepeltem abban a csapatban, aztán eljött a generációváltás ideje, és én is új csapatot kerestem. Pályafutásom utolsó 10 évét a Soproni RK-SRSE együttesében játszottam.

– Fiatalkorában volt igazolt labdarúgó is?

– Fociztam az SVSE és a Postás SE utánpótlás-együtteseiben is, komoly labdarúgó karriert azonban nem futottam be, jobban érdekelt a kispályás foci világa. Érdekesség, hogy kapusként kezdtem a Selyemiparnál, utána csatár voltam – aztán az idő előrehaladtával inkább már védőként szerepeltem.

– Ilyen hosszú időn át mi motiválja az embert?

– A kispályás foci egy külön világ. Nem csak a játékról, a fociról szól, bár kemény, „vérre menő” mérkőzéseket is játszottunk, rengeteget. Sokkal inkább a közeg az, ami miatt szerettem. Kiváló mozgáslehetőség, utána pedig leülünk és beszélgetünk csapattársakkal, ellenfelekkel egyaránt – ez a legjobb kikapcsolódás. Ennyi idő alatt rengeteg embert ismertem meg, egyfajta legenda voltam a soproni kispályás foci világában.

– Miért döntött úgy, hogy most felhagy a kispályás focival?

– Nem én döntöttem így, maradjunk annyiban… A focimeccsek mellett minden nap jártam futni, nyolc kilométert teljesítettem. Az egyik ilyen alkalomkor sajnos rosszul lettem, végül pacemakert ültettek be a szervezetembe, és az orvosok kevésbé intenzív mozgást javasoltak: hosszabb sétákat, esetleg kocogást, de semmiképpen sem futást és focit. Emiatt kellett abbahagynom, amit nagyon sajnálok, hiszen más egészségügyi problémám, például ízületi gondjaim, hála istennek, nincsenek.

– Milyen volt a búcsúmeccs?

– Fiam, ifjabb Keszeg János szintén focizik a kispályás bajnokságban. Sokáig szerettem volna, ha egy csapatban szerepelünk, de az élet másként alakult. Szeptember 25-én volt egy Soproni RK-SRSE – Camel Team mérkőzés, az volt a búcsúmeccsem. Egymás ellen játszottunk a fiammal, de mégis ott volt az utolsó kispályás találkozómon. Szívesen játszanék még, de betartom az orvosok utasításait, viszont a csapat meccseire természetesen most is kijárok – igaz, már nem játékosként, csak nézőként. A hangulat, az atmoszféra így is garantált.

Emléklap a búcsúmeccsen: A Sopron Városi Szabadidősport Szövetség elnöke, Kósa István a Camel Team elleni mérkőzés előtt emléklapot nyújtott át Keszeg Jánosnak. Az SVSZSZ elnöke hangsúlyozta: Keszeg János pályafutása példa lehet mindannyiunk számára.

Tekintse meg kvízünket!