Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Párizs, Dachau, Bodrogkeresztúr
Dr. Dietz Károly sírja a Farkasréti temetőben. Fotó: Magyar Labdarúgó Válogatott Almanach

Dr. Dietz Károly: Soprontól az 1938-as világbajnoki ezüstéremig

Párizs, Dachau, Bodrogkeresztúr

| Papp Győző | Sport

Az Alpokaljától a kapitányi címekig – ezt is írhatnánk: dr. Dietz Károly ugyanis Budapest rendőrfőkapitánya és a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is volt élete során. Sopronban született, és innen indult el a karrier útján.

(3.) Dr. Dietz Károly 1934 októbere és 1939 júniusa között irányította a válogatottat. Munkássága sikerére jellemző, hogy a magyar kapitányi örök ranglistán minden tekintetben az élmezőnyben foglal helyet.

A legnagyobb sikerét és egyben kudarcát is az 1938-as franciaországi világbajnokság hozta, pedig a magyar csapatnak sokáig kérdéses volt még az indulása is. A gond anyagi természetű volt. Végül Hóman Bálint kultuszminiszter 12 ezer pengős gyorssegélyt utalt ki a válogatottnak, így kelhettek útra legjobbjaink a vb helyszínére.

A jó eredményeket követően a mieink a világbajnoki címvédő olaszokkal mérték össze tudásukat a párizsi döntőben. Az addig 13–1-es gólkülönbséggel menetelő magyar gárda a nagy siker kapujában váratlanul csődöt mondott. A négy helyen megváltoztatott összeállításban 4–2-es vereséget szenvedett. Az oka azóta is nagy talány – mint ahogy az 1954-es finálé bukása is az. A szakírók egy része úgy vélte, a „baráti” Olaszországnak kötelező volt leadni a meccset, míg mások a kapitányt okolták a hibás összeállításért.

Sokan arra számítottak, hogy dr. Dietz a kudarcnak minősített ezüst után távozik a posztjáról, ám ő a helyén maradt és az 1939. június 8-án hazai pályán az olaszok – megint az olaszok! – elleni 3–1-es vereség jelentette számára a búcsút.

A futball mellett sokáig a civil karrierje is szépen alakult, később fordulatokban gazdag élet jutott a számára. A jogi kar elvégzése után előbb államrendőrségi fogalmazó volt, majd a múlt század elején kétszer a főváros rendőrfőkapitánya. A harmincas években ügyvédi irodát nyitott Budapesten. A nyilasok 1944 őszén letartóztatták, Sopronkőhidán, majd Dachauban volt fogoly. Hazatérte után ügyvéd lett, aztán már az új hatalom 1951-ben kitelepítette Bodrogkeresztúrra, ahonnan két évvel később „szabadult”, de a fővárosba nem térhetett vissza. Piliscsabán élt, éjjeliőrként és segédmunkásként dolgozott. Munkahelyi balesete után költözhetett újra Budapestre. Ott is hunyt el ötvenöt évvel ezelőtt, 1969. július 9-én. A Farkasréti temető 6-C parcellájában nyugszik. (Vége)

Kapcsolódó cikkek