A magyar labdarúgás születése a millennium évéhez, 1896-hoz köthető. A századfordulóig jobbára a fővárosban alakultak csapatok, de 1899-ben már a vidék is megmozdult.

A fociláz Sopront sem kerülte el. 1900-ban pünkösdkor országos tornaverseny keretében, bemutató jelleggel, futballtornát rendeztek. A rendezvény óriási tetszést aratott a fiatalság körében. A Soproni Torna Egylet tagjai lettek a labdarúgás soproni hírnökei, ők vetették fel a klubalapítás gondolatát, s nevükhöz fűződött az SFC, a Soproni Football Club létrehozása szeptember 4-i dátummal.

A csapat vezetője és első kapitánya Thurner Ágost, első elnöke Dukavits István volt. Gebhardt József akkori polgármester segítségével játékra alkalmas területet az Anger réti legelőből hasítottak ki.

1908 fontos dátum az egyesület életében, mivel atlétikai szakosztállyal bővült, s ekkor vette fel a SFAC nevet. A háborús évek alatt az egyesület szüneteltette tevékenységét, szervezett bajnokságra 1920-ig nem is került sor.

A harmincas évek elejétől a nyugati csoport I. osztályában a magyar labdarúgás akkori második vonalában szerepelt a SFAC. Ennek az időszaknak és az egész soproni labdarúgásnak a legnevesebb képviselője Scheidl József (Peps) volt. A Scheidl család neve összeforrt a SFAC-cal. A három fiú, Ferenc, Peps és Adolf az egyesület erőssége volt.

Az 1936-os berlini olimpiára utazó magyar válogatottban két kiváló soproni: ­Scheidl II. József (Peps) és az SVSE-beli Kőmüves Imre (Csiri) képviselte Sopront.

1945 után még néhány évig a SFAC a nyugati csoport I. osztályában szerepelt. Az évtized végén eljutott az NB I. kapujáig, de az osztályzón alulmaradt. 1949 őszén, a sikertelenség miatt, a bomlás jelei mutatkoztak, 1950-ben pedig megszűnt a SFAC. 1951–52-ben kialakultak az ipari szövetkezetek, s Sopronban is megszületett ezek sportegyesülete, a Spartacus.

Az újonnan alakult egyesület hét szakosztállyal működött, a labdarúgó szakosztályába tömörült a megszűnt SFAC játékosainak gerince. Spartacus néven 1956. december 6-ig működött az egyesület, majd újra a SFAC nevet vette fel, s használta a nyolcvanas évek elejéig. A fő támogató, az OKISZ kérésére az egyesület elnevezése a SFAC Spartacusra módosult. Ezen a néven 1990-ig működött. Ekkor a lemondott vezetőség átadta az irányítást a KIOSZ-nak.

1991 tavaszán néhány vérbeli „sfacista” sportember (Boros Miklós, Horváth Mihály, Kámán László, Pintér László, Szőllősi József) megadta a kezdőlökést az újjáalakuláshoz. Az elnökség tagja lett még Mechle Károly, Scheidl József és Scheidl Ferenc, elnökké Elekes Edét választották.

1991 nyarának végére összeállt a csapat, és benevezett a soproni körzeti bajnokságba. Az 1993–94-es idény végén sikerült a bravúr, az egyesület újra a megyei I. osztályba került.

A következő évek váltakozó eredményeket hoztak, sűrűn cserélődtek az edzők és a játékosok az Angeren, állandóságot csupán Hidegségi György elnök, valamint Vígh Csaba technikai vezető és néhány hűséges játékos jelentett.

Az 1999–2000-es szezonban a sok vihart megélt klub ismét a II. osztályban szerepelt. Az induláshoz szükséges feltételeket nyolc éven keresztül Hidegségi György biztosította. A fiatal játékosokkal Poór Béla és Pánczél Sándor nagyszerű munkát végzett.

A következő húsz év sem múlt el viharok nélkül. A sokadik újjáalakulás már Kocsis Tamás nevéhez fűződik. Önzetlen munkájának eredménye, hogy a mai napig életben van a SFAC. Megkezdett elnöki munkáját Gőbl Gábor folytatta. Munkássága éveiben sikerek és kudarcok váltották egymást. Az idei évtől Ábrahám Tibor, korábbi NB I-es játékvezető, sportvezető irányítja a klubot, aki új alapokon tervezi a jövőt.