– Gratulálunk a 60-as teljesítményindexhez, többször is kiemelkedően játszottál a fiataloknál. Minek köszönhető, hogy ilyen kiválóan megy a kosárlabda az SKC U21-es csapatában?

– Nem úgy szoktam nekimenni egy mérkőzésnek, hogy most akkor megjavítom a legjobb statisztikáimat is. Viszont a posztomhoz hozzátartozik, hogy a palánk alatt játszom, sokszor kerülök helyzetbe, és közeli dobásokról van szó, amelyeket illik pontra váltani, tehát jó a hatékonysága a kísérleteimnek. Értelemszerűen a lepattanókból is sokat gyűjtök, a korosztályomhoz képest magas vagyok, és jó a súlypontemelkedésem, ez is segít. Emellett próbálok aktív lenni kiosztásokban, passzolásban is, ez pedig gólpasszokat jelent nekem. Úgy érzem, ez a játékom egyik erőssége – persze még bőven van hová fejlődni. Centerként blokkolni is szoktam, volt olyan meccsem, amelyen 6 „sapkát” osztottam ki, ezen játékelemek összességének köszönhető a kiemelkedő statisztika.

– Ez a kiemelkedő játék mire elég a felnőttcsapatnál, több lehetőséget kapsz ezáltal az SKC-nál?

– Én ezt épp fordítva látom: annak köszönhetően, hogy van lehetőségem a felnőttekkel edzeni – és örömmel mondhatom, hogy nagyon sok szerepet kapok az edzéseken –, hozzászoktam az agresszív, kemény kontaktokhoz. A felnőttek között fizikálisan és technikailag is hatalmasat fejlődött a játékom. Emiatt tudok a legtöbbször magasabb teljesítményt nyújtani az utánpótlás-bajnokságban. Azonban a jó játék az U21-ben nem jelent automatikus játéklehetőséget a profik között, az leginkább a vezetőedző döntésén múlik.

– A válogatott szünetben te sem voltál Sopronban, milyen feladat jutott neked?

– Az U18-as válogatott szövetségi edzője, Pethő Ákos hívott meg egy edzőtáborba. Székesfehérváron egy egyhetes összetartásunk volt, meccset nem játszottunk. A lényeg az volt, hogy összeszokjon a csapat, megismerjük egymás játékát. Úgy gondolom, sokat haladtunk előre, jó úton vagyunk, ezt pedig nyáron, a B-divíziós Európa-bajnokságon tudjuk majd kamatoztatni.

– Tizenhét évesen olyan szinten játszol, ahogy elképzelted?

– Mindig többet várok el magamtól, mint ami a megszokott teljesítményem. Elégedettnek nem mondom magam, de úgy gondolom, nem állok rossz szinten, próbálom minél több játékelemben fejleszteni magamat, sok szerepet vállalni a felnőttedzéseken. Ott még nagyon fiatalnak számítok, jelentős a lemaradásom fizikálisan és kosárlabdatudásban is, viszont minden edzésen azon dolgozom, hogy ez az olló záruljon, és felzárkózzak a többi profi játékoshoz.

Tekintse meg kvízünket!