– Milyen a karácsonyi ünnepség a Sterbenz családban?

– Még nem pontosítottunk mindent, de a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy 24-én Tamás öcsémék jönnek Sopronba, aztán 25-én mi megyünk hozzájuk Budapestre. Pörgős lesz így a karácsony, de túl sok idő nincs, hiszen a két ünnep között már meccse van az SKC-nak.

– Van olyan étel, ami nem hiányozhat az ünnepi asztalról?

– Van bizony, gyermekkorom óta nagy kedvencem a zsemlegombóc, amit kicsit osztrákos hagyományok szerint készített el drága édesanyám. Ez köretképpen szolgált a vadas mártáshoz. A korábbi években csak le kellett adnunk a kívánságokat anyukámnak – sajnos ebben az évben ez már nem lehetséges, hiszen ez lesz az első karácsonyunk, amikor nincs velünk… A lányom viszont örömmel vállalta, hogy megcsinálja a karácsonyi menüt, és megpróbálja a nagymamája fantasztikus ételeit elkészíteni.

– Egy olyan családban, ahol két korábbi vezetőedző, jelenlegi szakmai igazgató, Sterbenz László és Tamás, illetve egy volt profi kosárlabdázó, Takács Norbert találkozik, lehet nem beszélni a kosárlabdáról?

– Szó sincs róla, természetesen a sport, a kosárlabda ilyenkor is kiemelt téma a társalgásnál. Na, nem megelőzve családi dolgainkat, hiszen Tamás öcsémnek három tizenéves lánya van, nekem pedig már ötéves az unokám. Ők vannak a középpontban, de a kosárlabdáról is szó esik bőven.

– Ha már szóba került az unokád, mennyire próbálod, illetve próbáljátok a kosárlabda felé orientálni?

– Az már most tisztán látszik, hogy a kis Jerta sportos alkat, jó labdaérzékkel. A kosárlabda világába óhatatlanul belenőtt, hiszen az apuka, Takács Norbi még aktív játékos volt, amikor született. Látta édesapját játszani, ma is sokszor kijönnek SKC-meccsekre. Ugyanakkor semmi sem kötelező, szeretnénk, ha többféle sportot is kipróbálna, aztán majd eldönti, melyik tetszik neki a legjobban.

– December 28-án már mérkőzése van az SKC-nak. Nem rövid így az ünnep?

– Azért tudunk bőven ünnepelni is, de határozottan az a véleményem, hogy ez a lebonyolítási rend mindenkinek kedvező. A nézők ráérnek a két ünnep között, a játékosok pedig edzésben maradnak. Nem kell újra felvenni a ritmust egy kéthetes leállás után. Nem beszélve arról, hogy sajnos előfordul, amikor egy játékos hazautazik az USA-ba, hogy nem jön vissza időre, vagy egyáltalán nem áll már a csapata rendelkezésére. Nálunk, Sopronban például tavaly volt ilyen eset, de sok más klubtól is hallottunk hasonlókat, így mindenképpen jó, hogy együtt maradnak az együttesek.

Tekintse meg kvízünket!