Régen alapvető volt, hogy egy úriember fényesre suvickolt cipőben járt. Évtizedekkel ezelőtt még nem ismerték az öko-, vegán vagy egyéb előkelő névvel illetett műanyag cipőket, csak természetes bőrből készült lábbelit hordtak, amit – ahogy ma is – rendszeresen gondozni kellett. Az ehhez szükséges dolgokat többnyire egy erre a célra rendszeresített cipőtisztítós ládában tároltak. A cipő tisztítása általában a család hétvégi programjai közé tartozott. A hét közben rárakódott szennyeződéstől egy erősebb gyökérkefével szabadították meg a cipők talpát és peremét, egy ronggyal vagy puhább kefével pedig a cipőfelsőrészt. Ezután jöhetett a bokszolás egy illatosnak nem nevezhető, színezett krémmel. Általában ronggyal vitték fel a cipőpasztát a felületre, majd letették kicsit szikkadni. Amikor már nem volt tapadós, akkor jöhetett a puha kefe körbe-körbe, majd a pedánsabbak egy puha ronggyal koronázták meg a műveletet. Szerencsére ma már jóval kevesebb időt vesz igénybe a cipő ápolása.

– Rendkívül fontos a cipő anyagának és jellegének megfelelő tisztítás – tudtuk meg Supper Anikótól, egy soproni cipőbolt egyik tulajdonosától. – A fedett bőrre a legjobb a cipőpaszta, melynek használata részben megegyezik a fent leírtakkal: a krémet felvisszük a már megtisztított cipőre, belemasszírozzuk, néhány percig hagyjuk száradni, majd felfényesítjük egy puha ronggyal. A hasított bőrből készült cipőkhöz velúrápoló használata javasolt. A színtelent bármilyen színű cipőre alkalmazhatjuk, a színezetteket viszont csak azonos színűekre. Ezekből korlátozott a kínálat, többnyire feketét és barnát lehet beszerezni. A lakkbőr cipőkre létezik külön lakkápoló, de egy kis trükk: bármilyen olajat, ami a háztartásunkban megtalálható, szeretni fog a lakkcipőnk, sőt az olaj még a vizet is távol tartja.

Alapvető, hogy a valódi bőrből készült cipőket soha nem áztatjuk, és nem tesszük be a mosógépbe. Ha megázunk, szellős helyen hagyjuk a lábbelit megszáradni, ne tegyük fűtőtest alá, ha nem szeretnénk, hogy megkeményedjen!

Tekintse meg kvízünket!