A görög eredetű stílus szó eredetileg íróeszközt jelölt. Ahogy már a kézírásunk jellemez bennünket, a stílus tulajdonképpen az egyéni jellegzetességeink összessége. Tehát Georges-Louis de Buffon jól összefoglalta a lényeget, amikor a 18. században papírra vetette, hogy „A stílus maga az ember”.
– Minden ember lehetne stílusos, de napjainkban csak kevesen vállalják, hogy megmutatják valódi egyéniségüket – osztja meg velünk tapasztalatait Mastalír Márta középiskolai tanár és stíluskommunikátor. – A „Milyen stílust válasszunk önmagunknak?” jellegű írásokkal azért vitatkozom, mert a stílust nem választjuk, hanem adatik: a külső és a belső tulajdonságaink, illetve a szabályszerűségek megismerése együttesen alakítják ki.

Nem egy ruhadarab tesz bennünket stílusossá. A tartásunk, az öltözködésünk, a sminkünk, a frizuránk, a használati tárgyaink mind-mind rólunk árulkodnak. Attól lesz valaki stílusos, ha a külseje és a jelleme egységben van. A jólöltözöttség nem azonos a stílussal – lazább öltözetben is lehet valaki stílusos.
– Azt szokták mondani, hogy egy úriember nem feltétlenül követi a divatot. Az elegancia az egyéniségből fakad. Ugyanez igaz a nőkre is – folytatja Márti. – Ha ismerem önmagamat, csak azt veszem ki az épp aktuális divatból, amit az egyéniségemmel össze tudok egyeztetni. A stílusos ember harmóniát sugároz, ami másokban is pozitív érzést kelt.

A stílus kialakulásában nagy szerepe van a hozott mintának, ami a mai világban sokszor hiányzik. Akárcsak a rend. Ha valaki ismeri önmagát és a szabályokat, meg tudja húzni a határokat, és pontosan tudja, hogy mit és hova vehet, illetve nem vehet fel.