Az ifjú hölgy „főállásban” egy használtruha-üzlet tulajdonosa. A boltvezetéssel járó állandó pörgést jól ellensúlyozza a végtelen türelmet igénylő hobbi.
Olga közelebbi kapcsolata a székfonással karácsonyhoz kapcsolódik: körülbelül 12 éve a bátyja az ünnep alkalmából lepte meg egy könyvvel, aminek segítségével a lány megtanult nádazni.

– Szülővárosomban, Pécsett állandóan a vásárban lebzseltem – meséli Olga. – Míg a haverjaim buliztak, addig én a régiségek között éreztem jól magam. Érdekelt a bútorrestaurálás is, de az ismerőseim azt javasolták, tanuljam meg inkább a Thonet-székek nádazását, mivel ahhoz kevesen értenek. Így is történt, ami elméletben öt percet, gyakorlatban egy évet igényelt.

Olga belepillantott a könyvbe, és már öt perc után úgy érezte, megállíthatatlan. A neheze azonban csak ezután következett: először spárgával, majd madzagokkal gyakorolt, és csak amikor már teljesen biztos volt a dolgában, jöhetett a spanyolnád.

– A székfonás kihalófélben lévő szakma, ami nem csoda, mivel rengeteg türelmet és kitartást követel – folytatja a mosolygós lány. – A mai rohanó világban, amikor mindenki mindent azonnal akar, kevesen szánják rá magukat, hogy akár több napot is egy szék felújításával töltsenek. Néha én is kilátástalan, soha véget nem érő történetnek érzem, amikor egy-egy darabnak nekiállok.

Olga évek óta nagy sikerrel vezet egy exkluzív használtruha-üzletet. A hangulatos kis helyiségbe jó belépni: nemcsak a különleges darabok, hanem a tulajdonos kedves személyisége is vonzza a vásárlókat. Mivel az árubeszerzés miatt a lány folyton úton van, a nádazással járó lelassulás néha nehezére esik, ugyanakkor szüksége is van rá.

– Amikor valaki elhoz egy széket, ami talán még a nagymamájáé volt, mindig arra gondolok, hogy száz évvel ezelőtt ezt valaki megfonta, száz évvel később én felújítom, és remélhetőleg még száz év múlva is lesz olyan, aki ráül – fejezi be Olga. – Talán ebben rejlik ennek a tevékenységnek a varázsa.