– Az idei ünnepre hogy készülsz?  

– Eddig is volt hétközben időnk sütni a lányaimmal, de most először fordul elő, hogy a hétvégéken is otthon tudok lenni, sütni, receptes könyveket bújni. Ez a december olyan édes-keserű. Örülök, hogy sok időt tölthetek a lányokkal, és este együtt nézünk meg egy jó filmet, de mégis szomorúsággal tölt el, hogy sem én, sem kollégáim nem zenélhetünk. Számomra az ünnepi időszak erről is szól, vagyis szólt. Együtt ünnepelni, lélekben készülni a közönséggel a karácsonyra. Remélem, ez jövőre ismét így lesz.

– Úgy tudom, hogy ti nagy „karácsonyrajongók” vagytok…

– Valóban, a férjem december 23-án született. Tulajdonképpen nálunk a karácsony nem csak pár napról szól! Van, hogy februárig áll a fa. Az együttlét, az egymásnak ajándékozott idő és figyelem áll a középpontban. Az ajándékok másodlagosak, ámbár mindegyikünk kitesz magáért és dugdossa a ház zugaiban a kis csomagokat.

– Karácsonyi lemezt is készítettél korábban, amit bármikor elővehetnek a rajongóid…

– Sok lemezt készítettem, mégis ez a rajongóim kedvence. Nem is csodálom. Egy igazán csodás album, ami odavarázsolja az ünnep melegét mindenki otthonába. Büszke vagyok rá, és ki tudja, lehet, hogy lesz idővel még egy.

– Bár az idei évben a járványhelyzet miatt nem jutsz el Sopronba, de már többször adtál itt adventi hangversenyt. Hogyan gondolsz vissza ezekre a fellépésekre?

– Sopron egyike azoknak a városoknak, ahova évek óta jártam rendszeresen. Sok szép és kedves emlékem fűződik hozzá, hosszú lenne a visszaemlékezések listája. Mindig fantasztikus hangulat volt a koncerteken, amiket hosszú, kedves beszélgetések, forralt bor és házi sütemények kísértek. Egyszer-egyszer volt időm a koncert után sétálni is egyet az ünnepi díszben pompázó belvárosban. Felejthetetlen.

– Minden művész számára rendhagyó és nehéz az idei év. Min dolgozol mostanában?

– Nemrég mutattam be az Ez most más című karácsony dalomat, amit férjem, Kiss Gábor szerzett, a szöveget pedig Turczi István írta. Benne van minden, amit érzek. A szeretteinktől távol, hiányérzettel a szívünkben jött el 2020-ban az ünnepi időszak. Ebben a furcsa évben még inkább megbizonyosodtam arról, hogy a legnagyobb értéket az emberi kapcsolataink jelentik. Felértékelődött minden ölelés, minden kézfogás, minden együtt töltött óra.