– Sok szempontból különleges az Ájlávjú…

– Az Ájlávjú, avagy te édes, de jó vagy, légy más! című musical hatalmas energiákat igényel a színészek részéről, hiszen összesen négyen játsszuk az előadást, és fejenként 12–15 karaktert kell megformálni benne. Szinte végig zenés, és bizony topon kell lenni mind fizikailag, mind szellemileg. És ebben a darabban érzelmileg is kell, hogy működjön a dolog.

– Miről szól a darab?

– Az előadás középpontjában a párkapcsolatok állnak, a férfi és női szerepek. Beleszeretünk valakibe azért, amilyen, de ennek ellenére óriási vágyat érzünk az iránt, hogy mégiscsak megváltoztassuk őt. Szó van benne infantilis vágyakozásról, a béna randikról, az egymásra találásról, a kapcsolat buktatóiról és kliséiről. Emellett arról, hogy – legyünk akárhány évesek – ezek mindig ugyanazokat, a belülről nagyon intenzív, külső szemmel nagyon is megmosolyogtató folyamatokat indítják el az emberben. Talán pont azért lesz nagyon szórakoztató mindenki számára, mert külső szemmel nézhetjük, ahogy mi magunk is bénázunk egy kapcsolatban. Talán kicsit magunkra is ismerhetünk.

– Új csapat van kialakulóban. Hogy érzed magad a társulatban?

– Az új kollégák felpezsdítik kicsit a társulatot. Azt hiszem, hogy minket, akik a soproni teátrum deszkáit már több mint egy évtizede koptatjuk, megismert és talán meg is szeretett a közönség. Szakmai szempontból pedig az új emberekkel érkező új impulzusok segítenek előrelépni. Akik jöttek, azok hála Istennek nagyon hamar integrálódtak a soproni társulatba, amelyről országosan is az a hír járja, hogy az egyik legbefogadóbb színházi közösség. Nagyon jó velük és az őstársulattal is dolgozni.

– Hogyan értékeled az évadot?

– Az idei évadom nagyon intenzív volt. Az Isten komédiása, a Miért nem marad reggelire?, a Lúdas Matyi, a Csoportterápia, a Chicago és most az Ájlávjú mind-mind a szívemhez nőtt.

– Akkor jól jön a nyár?

– Talán még soha nem vártam ennyire a nyarat és a pihenést. December 27-e óta nyolc szabadnapom volt, beleértve az ünnepeket, hétvégéket is. A színházi szerepeken túl ebben az átmeneti, gyakorlatilag igazgató nélküli időszakban Szupper Fanni művészeti titkárral közösen fogtuk össze a társulatot. Bár ne kellett volna, de kipróbáltam ezt is, talán nem is ment olyan rosszul. Nyáron pihenni szeretnék, amit persze néhány Vadak Ura előadás kedvéért megszakítok majd, például a fertőrákosi barlangszínházba is visszatér a produkció júliusban.