A nyári bulik fellépője
2025. 06. 18. | Kóczán BálintTartalmas nyár elé néz a Free After Pink. A soproni tribute-zenekar P!nk ismert slágereit ismét előadja a Soproni Borünnepen, de más országos helyszín...
– A nyár egyik meghatározó eseménye, hogy a fertőrákosi barlangszínházban konferál. Hogy készül?
– Valóban különleges alkalom lesz augusztus 23-án, ahol a Strauss gálaesten konferálok magyarul és angol nyelven. Ez másfajta szerep, mint amit tőlem megszokhattak. A helyszín rendkívül izgalmas. Ez is bizonyítja, hogy bárhol meg tud születni színház vagy ilyen zenei esemény. Nagy örömmel tekintek erre az eseményre.
– Sopron milyen helyet foglal el a szívében?
– Nagyon fontos nekem Sopron, és szeretem ezt a várost. Több darabban is láthatott itt a közönség. A Chicagót kifejezetten szerettem játszani, gyakorlatilag azzal kezdődött az én soproni jelenlétem. Utána jött a Rómeó és Júlia, aztán Kéri Kitty rendezésében a Pacsirta vagy ÁJLÁVJÚ. Mindig élvezet ide visszatérni. Most már úgy érzem, hogy el is igazodom a városban. Szívesen járok kávézókba, és a Várkerületen is nagyon szeretek sétálni.
– Milyen évad elé néz?
– Sűrű. A jövő évadtól ismét újra láthatnak a nézők Budapesten a Hamletben, ahol a címszerepet játszom, illetve a Koldus és királyfiban, valamint a Rómeó és Júliában is szerepelek a Magyar Színházban.
– A tévéképernyőkről és a mozi világából is ismerhetjük Önt. Ezen a területen miről tud beszámolni olvasóinknak?
– Az én szakmám mindig nehéz abból a szempontból, hogy sok mindent nem árulhatunk el titoktartási szerződés miatt, de bízom benne, hogy hamarosan egy nagyobb hangvételű munkáról hallhatnak majd.
– Mi a különbség a színházi és filmes munka között? Melyik áll Önhöz közelebb?
– A két műfaj között azért van különbség, és más-más játékstílust igényel mindkettő. Én nagyon szeretem a filmet, mert annak van egy más jellegű intimitása és közelsége. A színház pedig mindig az adott pillanatban történik, ezért izgalmas. Mindkettő közel áll a szívemhez, de a filmes világban mindig valamiféle kellemes izgatottság lesz úrrá rajtam.
– Más lett az élete az Oppenheimer című film óta, amely számos Oscar-díjat is bezsebelt?
– Én ugyanúgy dolgozom, ugyanakkora erőkkel próbálom végrehajtani a feladatomat. A külföldi megkereséseket illetően azonban természetesen változást hozott a karrieremben.
– Felismerik az utcán, sokan kérnek autogramot?
– Ez egy része ennek a szakmának. Természetesen mindig jólesik, de nem ez a lényeg.
– Hiányzik valami a karrierjéből?
– Alapvetően elégedett vagyok azzal, ahogy az utam alakul. Mindenképpen szeretném megtartani azt a fajta szabadságot, ami most van, hogy a külföldi felkéréseknek eleget tudjak tenni.
– Van különbség a nemzetközi és a magyar filmes szakma között?
– Azt gondolom, hogy kiváló szakembereink vannak, ide tartoznak az operatőrök, hangmérnökök. Annyi külföldi produkciót készítettek már nálunk! Ők is tanultak tőlünk és mi is tőlük. A filmművészet egyfajta univerzális birodalom, ahol egy nyelvet beszél mindenki. És teljesen mindegy, hogy az Los Angelesben vagy Budapesten történik.
