2005-ben Bölcskei Katalin – vagy ahogy az ismerősei hívják, Kátya – ösztöndíjas külföldi tanulmányútja megörökítéséhez kapott az édesapjától egy kompakt fényképezőgépet. Akkor még nem sejtette, hogy egy hosszú önismereti folyamat veszi ezzel kezdetét. Mivel egyfolytában fotózott, hogy csodálatos élményeiből minél többen részesülhessenek, belga barátai „petite chinoise”-nak (kis kínainak) nevezték. Néhány évvel később a Fejér megyei kis faluban, Alapon, ahonnan Kátya származik, senki sem értette, hogy a könyvtáros lány miért ruház be egy komolyabb gépbe.

– Fontosak a visszajelzések, akár pozitívak, akár negatívak. Hinned kell magadban, csak akkor fognak mások is hinni benned! – mondta Kátya. – Sokat köszönhetek kedves iparművész barátomnak, Novák Edithnek, aki bátorított, hogy leküzdjem a kishitűségemet, az önbizalomhiányomat. Biztatott, hogy iratkozzam be iskolába. Megtettem. Akkor sem gondoltam többre. Rendben, legyen róla papírom ebben a papírországban, aztán ha az élet úgy hozza, lehet, hogy kezdek is vele valamit.

Mérföldkő volt az ifjú hölgy számára, amikor Szipál Márton fotóművész elismerően nyilatkozott a képeiről. Ez azonban csak egy Kátya sikerei közül. A Fő tér kapuiból készített összeállítását több mint nyolcvanezren látták, tavaly pedig egy pipacsos fotója felkerült a National Geographic internetes oldalára.

– A magánéletem úgy alakult, hogy néhány éve Sopronba költöztem, főállásban könyvtárosként dolgozom – zárta Kátya. – Tavaly saját kis kuckót alakítottam ki, amire nagyon büszke vagyok. Úgy tűnik, eredeti pedagógus végzettségemtől azonban nem bírok teljesen elszakadni, nagyon szeretek ugyanis gyerekeket fényképezni – a félévesektől a tinikig, a karon ülőktől a már pózolókig. Remélem, az őszt már egy saját kiállítással köszönthetem.