– A pandémia miként befolyásolta az elmúlt évedet?

– Mint mindenkinek, nekem is a Covidról szólt a 2020-as év. Sajnos egy új, ismeretlen helyzettel való megismerkedéssel. Elkaptam én is a betegséget, amit szerencsére enyhébb tünetekkel átvészeltem, de így is – mivel minden orvosi előírást betartottam, és minden vizsgálatot elvégeztettem utána – két hónapig tartott, mire azt mondhattam, hogy túl vagyok rajta.

– Közben viszont látható voltál a Jóban Rosszban sorozatban is. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

– Forgatásban részt venni mindig nagy öröm, így pedig különösen, hogy ez a szerep eredetileg csak egy kis epizódmegjelenés volt, de aztán kiszélesedett egy nagyobb szereppé. Nagyon meglepett, hogy az emberek mennyire azonosítják a színészt a játszott karakterrel, és mivel a sorozatban Milos nem feltétlenül pozitív, így aztán kaptam hideget-meleget a közösségi oldalakon és különböző csatornákon. Persze sokan voltak, akik jókívánságokat küldtek, hogy minél előbb jöjjön rendbe a térdem, amit a sorozatban szétrúgtak és megműtöttek. Innen is üzenem: Milos térde és az enyém is rendben van…

– 2021-ben milyen sűrűn leszel látható a képernyőn?

– Szerintem felelőtlen, aki ma bármit is jósol 2021-re, így én sem teszem, csak bízom abban, hogy meggyógyul a világ, és újra láthatjuk a mosolyt a másik arcán. A sorozat tekintetében pedig sosem lehet tudni, hogy a forgatókönyvírók mikor szeretnék újra visszahozni Csiki Milos karakterét. Ha így lesz, örömmel vállalom újra. Sokat tanultam a televíziózásból, de a színház közelebb áll hozzám.

– A színháznak is kellett váltania, és az online térben is nagy a népszerűsége. Te mit tapasztalsz?

– Nincs ilyen tapasztalatom, a budapesti Király Színháznál nem készítettünk most előadást online célra. Korábban volt szerencsém olyan darabban játszani, amit közönség nélkül rögzítettek, hát, nem volt könnyű… Stúdióban lemezfelvételt készíteni sem ugyanaz, mint koncertezni. Persze mindegyik fontos, de két külön műfajról van szó. Úgy érzem, a színész és a néző összetartozik, ha nincsenek egyszerre jelen, akkor már nem színházról, hanem inkább filmről beszélünk, annak pedig teljesen mások a játékszabályai. Szóval őszintén szólva az online „színházasdit” inkább kényszerválasznak tartom, mint megoldásnak…