„Egyetlen könyvben sincs olyan leírás vagy kép, amely képes lenne helyettesíteni a valódi fák látványát és az azt körülvevő életet egy igazi erdőben” – Maria Montessori olasz pedagógus legendától származik az idézet, egyúttal biztatás is, hogy töltsünk minél több időt a természetben. Napjainkban ennek aktualitása vitathatatlan, és különösen fontos, hogy gyermekeink úgy nőjenek fel, hogy szeretnek kint lenni a szabadban. Legyenek bármilyen kicsik még, hordozókendőben vagy babakocsiban velük is kényelmesen bebarangolhatjuk a környék zöld területeit.

A Soproni Egyetem Botanikus Kertje idén 100 éves, és ebből az alkalomból a szervezők egész évben változatos programokkal készülnek. Nem kell azonban ezekre az eseményekre sem várnia annak, aki a város nyüzsgéséből szeretne kiszakadni egy pillanatra.

Gyakorló anyukaként pontosan tudom, hogy olykor milyen nehéz útnak indulni babával, főleg szeles, esős időben, amikor az ember legszívesebben bekuckózna otthon egy forró kakaóval, és ki se dugná az orrát a lakásból. Természetesen ismerős az az érzés is, amikor annyi a teendő a ház körül, hogy a sétálásra luxus időtöltésként gondolunk. Vagy inkább aludnánk mi is, mint a gyermekeink, akiket abban a reményben viszünk a friss levegőre, hogy végre elnyomja őket az álom. Nos, a botanikus kertben a kimerült anyukák is új erőre kaphatnak. Abban az esetben, ha a főbejárattól balra, a Ligneum Látogatóközpontot megkerülve kezdjük a sétát, akkor babakocsival lépcsők nélkül feljuthatunk egészen az ázsiai növénygyűjteményig és a sziklakertig. Ez a hegymenet bizonyos tempóban kétségkívül kardioedzésnek is jó. Ha elég szemfülesek vagyunk, útközben az itt élő őzekkel is találkozhatunk. A kanyargós, kavicsos ösvények néhol nem kímélik ugyan a babakocsi kerekeit, de a kert növény- és madárvilágának látványa megéri a próbatételt. Én alig várom már, hogy a gyerkőccel kézen fogva is körbetotyoghassuk a parkot.