Miután hároméves korától rengeteg sportágat kipróbált, bármilyen furcsa is, Faragó Betty az ökölvívásnál kötött ki. Nem annyira a sport, mint inkább a jó társaság vonzotta, ugyanis a soproni Gyevát Gyula Ökölvívó Egyesületben találta meg a számára megfelelő közeget.

– Még Egresits Tamás volt az edzőm, amikor amatőr ökölvívó magyar bajnok lettem – mesélte. – Ezután választanom kellett: maradok amatőr, vagy profi ökölvívó leszek. Mivel a női ökölvívás akkor még nem volt olimpiai sportág, a profit választottam, és Budapestre költöztem. Az utam nem vezetett egyenesen a siker felé. Elkezdtem menedzselni magam, és Szántó Imre Öcsi bácsival (Kovács Kokó István olimpiai bajnok edzője) készültem fel a további karrieremre.

Öcsi bácsi nagyon kíváncsi volt, hogy egy hölgy mire képes az ökölvívásban, így elvállalta a profi bokszban a felkészítését. Az együttműködésnek meg is lett az eredménye: Betty profi ökölvívó világbajnok lett. Ezután abbahagyta a profi sportot, és a Magyar Ökölvívó Szakszövetség nemzetközi igazgatójaként, majd versenyellenőreként dolgozott a világ minden táján. Közben folyamatosan tanult: a TF mesterképzésén megszerezte a sportmenedzseri diplomát. Lehetősége nyílt egy roma felzárkózást az ökölvívás által segítő sportintegrációs kutatás elvégzésére is, amely kormányprogramként meg is valósult.

Betty summa cum laude doktorált, a doktori védés bizottságának tagjai 100 százalékosra értékelték a teljesítményét, az egyik kollégája pedig gratulált a megszerzett doktori „világbajnoki” címéhez.