A köszönés a legalapvetőbb udvariassági forma, ami a világ minden részén az írott és íratlan szabályok közé tartozik. Nem köszönni vagy nem visszaköszönni a legnagyobb illetlenségek egyike.

– Ha belépünk valahová, mindig illik köszönni: magázva, a napszaknak megfelelően és a „kívánok”-ot hozzátéve – ajánlja Mastalír Márta stíluskommunikátor. – Általánosságban az a szabály, hogy az alárendelt köszön előre a fölérendeltnek. Hogy ki is az alárendelt? A nővel szemben a férfi, az idősebbel szemben a fiatalabb, a magasabb rangúval szemben az alacsonyabb rangú.

A köszönést (és az alapvető illemszabályokat) kora gyermekkortól tanítani kell, és jó példával kell elöl járnunk. Fontos, hogy a köszönéssel megadjuk egymásnak a tiszteletet. Az is alapvető, hogy nem köszönünk zsebre dugott kézzel.

– A kézfogás szabályainak ismerete is hasonlóan lényeges – folytatta Mastalír Márta. – Mindig a fölérendeltnek van joga nyújtania a kezét az alárendeltnek, akinek azt el kell fogadnia. A mai társadalmunkban a magázódás kezd kihalni, pedig a magyar nyelv erre tökéletesen alkalmas. A tegeződésben benne van a bizalom, amit nem szabad összetéveszteni a bizalmaskodással. Sajnos gyakran előfordul, hogy tegeződve olyan hangnemet is megengedünk magunknak, amit magázódva soha nem tennénk. Emiatt is fontos, hogy tartsuk be a tegeződés íratlan szabályait is, amelyek hasonlóak a köszönéséhez.