Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
50 év a GYSEV szolgálatában
– A nehézségek arra vannak, hogy legyőzzük őket – mondta Keglovich István. Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Keglovich István

50 év a GYSEV szolgálatában

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Keglovich István a Szent István Római Katolikus Elemi Népiskolában kezdte tanulmányait, majd a „Zöldkeriben” folytatta. Tanárai közül nagy tisztelettel és szeretettel emlékezik a kiváló földrajztudós és szakíró, dr. Wallner Ernő igazgatóra. 1955-ben érettségizett, majd sikeres felvételi vizsgája ellenére vélt „kulák származása” miatt nem vették föl a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. 1955 októberében kereskedelmi gyakornokként kezdett dolgozni a GYSEV-nél, ahonnan közel fél évszázados szolgálat után pénzügyi csoportvezetőként ment nyugdíjba.

– Nagyapám és a testvére 1917-ben a mai Burgenland területén lévő Felsőzászlóból (Oberloisdorf) települt Sopronba – mesélte lapunknak Keglovich István. – Mindketten vendéglősök voltak, Keglovich József a Győri és a Kőszegi út sarkán lévő, ma is vendéglőként üzemelő egykori Nádor fogadót előbb bérelte, majd megvásárolta. István nagyapám a Kis utca 4. szám alatt nyitott vendéglőt, aminek külön neve nem volt, ez volt annak idején A KEGLOVICH.

– Nagyapa korai halála miatt később a nagymama vitte tovább az üzletet. 1945. március 4-én Sopront súlyos bombatámadás érte, aminek az egyik célpontja a vendéglőnkkel szemben lévő Seltenhoffer-féle harangöntöde volt, ami ebben az időben hadiüzemként működött – folytatta Keglovich István. – A Liberátor nehézbombázók láncos bombái a harangöntödével együtt a mi vendéglőnket, a szomszédos Zax-féle hentesüzletet és a Véghelyi-féle pékséget is eltüntették a föld színéről. Nyolcéves voltam, de ma is élénken él az emlékezetemben az a szörnyű márciusi vasárnap, amikor huszonhét halottat ástak ki a szomszédos házak romjai alól. Édesanyámmal mi is csak a véletlen szerencsének köszönhetjük az életünket. Sajnos a háború miatt rövid életű volt a szüleim házassága, hisz 1936-ban esküdtek, és 1942-ben már a fronton volt az édesapám. A soproni 4/I. zászlóalj honvédjeként 1943. január 12-én hősi halált halt a Don-kanyarban. Csak halvány emlékképeim vannak róla…

– Húgommal együtt lényegében özvegy édesanyám, Mileder Irén nevelt föl bennünket. Nagyapám, Mileder Ferenc jó nevű soproni szabómester és akkori szóhasználattal élve készruha-kereskedő volt. Élénken él az emlékezetemben a nagypapa, még a nagy gonddal vásárolt szivarjai füstjének az illatát is fel tudom idézni. Sok megpróbáltatáson ment keresztül a családom, személy szerint én is, hisz még olyan félreértések is sújtottak, hogy a nagybátyám miatt, aki malomtulajdonos volt Nagycenken, én is kulák származású lettem. Igen, tudom, a nehézségek arra vannak, hogy legyőzzük őket…

Családi háttér: Keglovich István 1937-ben született Sopronban. Édesapja vendéglős volt, édesanyja pedig a háztartást vezette, majd később hadiözvegyként trafikengedélyt kapott. Felesége a Soproni Postaigazgatóság gazdasági vezetője volt. István fiuk agrármérnök–közgazdász, Rita lányuk pedig vendéglátóipari és közgazdasági diplomáját hasznosítva Ausztriában dolgozik.

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.