Nemcsak soproniként, de poncichterként is tősgyökeresnek mondhatja magát Bruckner Nándor – vagy ahogy őt Sopronban borozója kapcsán sokan nevezik, az „órás Bruckner”, aki keresztapja után eredetileg a Ferdinánd nevet kapta, ezért egy időben volt, aki Ferinek, más pedig Nándinak szólította. Annak idején Mende Gusztáv – aki az osztályfőnöke volt az ipariskolában, ahol a vasesztergályos szakmát is kitanulta – csak poncichternek szólította. Mint mondja, büszke volt erre a számára kitüntető titulusra, mint ahogy büszke a sok esetben tragikus sorsú őseire is.
– A Bruckner családnév, esetenként Pruckher vagy Pruckhler írásmódban, ha nem is gyakori, de elterjedt volt Sopronban az elmúlt évszázadokban – kezdte családja történetét a távolabbi ősöknél Bruckner Nándor. – A család levéltári adatai egészen a 16. századig nyúlnak vissza, amelyek szerint Bruckner János „brotsitzer” (aki nem süti, hanem csak árulja a kenyeret – szerk.) 1594-ben nyerte el a polgárjogot, és nejével, Dorottyával házat is vásárolt a Rózsa utcában. Családunk több kalandos sorsú őse is a János nevet viselte, egy másikuk 1682-ben lett soproni polgár, majd rá egy évre a tatárok elfogták, és csak hosszú rabság után szabadult.
– Míg a távoli ősök jellemzően iparosok, addig a nagyapám és annak a szülei már jómódú gazdapolgárok voltak, akik mindent tudtak a szőlőről és a borról. Mátyás nagyapámék a Rákóczi utca 30-ban éltek, még én is ott születtem. Virágzó gazdaságuk volt, a pince tele volt borral, majd jött 1946-ban a kitelepítés. Az addigra megözvegyült nagyapa néhány hónap után azonban hazaszökött Ballendorfból, de mivel mindenét elvették, a házába sem mehetett vissza, nálunk húzta meg magát. Mindez annyira megviselte, hogy hamarosan öngyilkos lett. Tragédiák sora történt ekkor Sopronban, családunk jó barátja, Pfandler Miska bácsi még azelőtt véget vetett az életének, mielőtt kivitték volna az állomásra… – mesélte Bruckner Nándor, aki gyerekként szemtanúja volt az állomáson, amikor a kitelepítettekkel az utolsó szerelvény is kigördült. A család sokadszor is fölállt a megpróbáltatásokból, azonban hosszú és küzdelmes volt az út, míg eljutottak odáig, hogy idén a Bruckner Borászat 2015-ös évjáratú Nüansz kékfrankosa lett Sopron város bora.
Családi háttér
1936-ban született Sopronban. Édesapja gazdálkodott, édesanyja pedig a kor szokásainak megfelelően a háztartást vezette, és természetesen minden egyéb munkából is kivette a részét. Felesége rövid ideig az öntödében dolgozott, majd a hetvenes években megnyílt családi borozóban tevékenykedett. A családi hagyományt folytatva mindkét gyermeke szőlészettel–borászattal foglalkozik, Karolinának saját borozója van az Újteleki utcában, Nándor pedig egy neves burgenlandi cég főborásza.
