– Másodikas gimnazista voltam, amikor Kati nővéremmel beültünk a Borostyán cukrászdába egy „kupdzsek”-re (Coupe Jacques), ami egy isteni fagylaltkehely volt. A szomszéd asztalnál két fiatalember ült, és az egyikőjük feltűnően sokszor felejtette rajtam a szemét – kezdte történetüket Ildikó.

– Akkor még Sopron kisváros volt, a hasonló korúak látásból ismerték egymást, így voltam én is Ildivel, aki nagyon tetszett – folytatta Szényi Péter. – Amikor Rosta Öcsi barátommal beültünk a Borostyánba, és a szomszéd asztalnál megpillantottam Ildikót, mondtam is neki, na, ő az a lány, akiről beszéltem. Mivel ő ismerte mindkettőjüket, hamarosan átültünk a lányok asztalához.

Az első randevút a Kossuth Lajos utcai órához beszélték meg délután ötre, de mivel Péter nem volt benne biztos, hogy Ildi el is jön, hatra egy másik lánnyal is megbeszélt ugyanoda találkát. Ildikó azonban pontos volt...

– Negyedikes gimnazistaként már jegygyűrű volt a kezemen, az érettségit követően, 1968 júliusában házasodtunk össze – mesélte Ildikó. – A lakodalom a Deákban volt, majd Hévízre mentünk nászútra, együtt Kovács Ági barátnőmékkel.

Érdekesség, hogy egy adminisztrációs hiba miatt az első éjszakára egy szobában kapott elhelyezést a két ifjú pár, így felváltva voltak édes kettesben, míg a másikuk a szemközti étteremben vacsorázott, vagy sétált a tóparton.

– Ezen is csak nevettünk – tette hozzá Péter, aki hirtelen össze sem tudja számolni, hogy a nászutat követően hány albérletben laktak. 1969-ben született meg Andrea lányuk, alig több mint egy évvel később pedig Gábor fiuk. Már bőven óvodások voltak a gyerekek, amikor kiutalták számukra első önálló otthonukat, egy úgynevezett „tanácsi értékesítésű OTP lakást” a Kőfaragó téri lakótelepen.

– A jó és boldog házasság valójában csapatmunka, természetesen nem kell önmagunkat feladni, az sosem vezet jóra, de az egészséges kompromisszum ott kell, hogy legyen – mondta Ildikó, aki évtizedek óta nagy türelemmel küzd egy gyógyíthatatlan betegséggel.

– A másikkal való törődés, a gyengédség soha nem hiányozhat egy kapcsolatból, ­Ildi betegsége pedig még jobban összekapcsolt bennünket – zárta Péter.

Szényiné Kazinczy Ildikó 1949-ben született Sopronban. Mérlegképes könyvelő, közgazdasági csoportvezetőként ment nyugdíjba.

Szényi Péter 1945-ben született Sopronban. Aktív pályafutása során végig az egészségügyben dolgozott. Részt vett a Soproni Képzőművészeti Társaság újjáalakulásában, melynek később vezetőségi tagja, két turnuson keresztül pedig alelnöke volt.