Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
A nagy exodus gyermeke
– Hogy minek vallom magam, görögnek vagy magyarnak? Egyszerű a válaszom: soproninak – mondta Tomopulu Andromáhi. Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Tomopulu Andromáhi

A nagy exodus gyermeke

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Tomopulu Andromáhi Beloianniszban nőtt föl. Ahogy mondja, gyönyörű gyermekkora volt, kiváló tanárok tanították, akik az alaptárgyak oktatásán kívül nagy hangsúlyt helyeztek a hagyományápolásra és az identitás megőrzésére is. A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett 1982-ben, ezt követően a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán folytatta tanulmányait, 1986-ban vette át diplomáját. Első munkahelye a Fenyő Téri Általános Iskola volt, ahol 37. éve oktatja az alsó tagozatos gyerekeket.

– Mind apai, mind anyai felmenőim eredetileg a Peloponnészoszi-félszigetről származtak, amit jelez a családnevükben a „pulosz” végződés – kezdte Tomopulu Andromáhi, akit tanítványai Máhi néninek hívnak. – Édesapám, Tomopulosz Mihalisz már egy nyugat-macedóniai kis faluban, Kranohoriban született, édesanyámnak pedig nemcsak a neve szép, Sztefopulu Afroditi, hanem az a falucska is, ahol meglátta a napvilágot: Tsouka. Néhány évvel ezelőtt a férjemmel jártunk ott, és szomorúan konstatáltuk, hogy elnéptelenedett, gyakorlatilag már nem is létezik. Kranohoriba, édesapám szülőfalujába is ellátogattunk, de rokonokat, ismerősöket sajnos már csak a temetői sírfeliratok között találtunk.

– A második világháborút követően kirobbant Görögországban az évekig tartó véres polgárháború, ennek volt a következménye az az exodus, melynek során több mint százezer ember hagyta el a hazáját, így az én nagyszüleim és szüleim is – folytatta Tomopulu Andromáhi. – A nagyszülők közvetlenül Magyarországra érkeztek, édesanyám kislányként viszont először Romániába, Nagyváradra került, édesapám pedig kisfiúként Csehszlovákiába, Ostravába. Nem volt hírük egymásról, elképzelhető, hogy mit éreztek a szülők, nem kevésbé a gyerekek, mígnem a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével megtörténtek a családegyesítések, majd Fejér megyében hamarosan fölépült Görögfalva. 1952-ben felvette a kivégzett Nikosz Beloiannisz nevét, ma is így hívják a települést. A szüleim Beloianniszban ismerkedtek meg, majd házasodtak össze. Édesapám kitanulta a férfiszabó-szakmát, dolgozott többek között a korabeli divattrendet diktáló Vörös Október Ruhagyárban is, édesanyám pedig a faluban működő varrodában tevékenykedett. Hogy minek vallom magam, görögnek vagy magyarnak? Egyszerű a válaszom: soproninak. 

Családi háttér: 1964-ben született Dunaújvárosban. Édesapja férfi szabó volt, az édesanyja pedig varrónőként dolgozott Beloianniszban, a helyi ruhaipari szövetkezetben. Férje, Asbóth Imre a Deák Téri Általános Iskola igazgatója. Két fiuk közül Tamás közlekedésmérnök, András kiváló asztaliteniszező, a Turris SE játékosaként az Extraligában is szerepelt, jelenleg Nagycenk csapatának játékos–edzője, civil foglalkozását tekintve pedig egy anyagvizsgáló laboratóriumban dolgozik.

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.