Dr. Horváth Béla a soproni Kempelen Farkas Gépipari Technikumban érettségizett 1967-ben, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki, illetve mérnöktanári diplomát. Néhány év budapesti munka után került a Soproni Egyetem Erdészeti Géptani Tanszékére, melynek később közel három évtizeden át volt a vezetője. Két cikluson keresztül az erdőmérnöki kar dékánhelyettese volt, vezette az egyetem erdélyi távoktatásos képzését, az ERFARET tudásközpontot, megszervezte a szombathelyi gépészmérnökképzést, évekig irányította a Savaria Műszaki Intézetet. 2002 és 2010 között Sopron önkormányzati képviselőjeként tevékenykedett.
– Apai őseimet a 16. század első éveiben Jurisich Miklós telepítette át a horvátországi Senj nevű településről a Kőszeg melletti Horvátzsidányba – kezdte dr. Horváth Béla. – „Szomorú szívvel tudatom,/ Meghalt Pávetics Katalin;/ Bizakodó kis koporsóját/ Megcímezték a másvilágra,/ Földanya postájára bízták” – írta Szabálytalan gyászjelentés című versében a 93 éves korában elhunyt dédanyám halálakor Sarkady Sándor, akivel rokonságban voltunk. Apai nagyszüleim Horvátzsidányban éltek, kereskedelemmel és földműveléssel foglalkoztak. Nagyanyám testvérbátyja Vlasics Béla domonkos rendi szerzetes volt, Budapest ostromakor halt meg. Ezen időpont után a családban én voltam a legelőször született fiú, ezért kaptam nagybátyám keresztnevét.
– Anyai felmenőim a Zala megyei egykori Cup községből származó, szerteágazó rokonsággal rendelkező nemesi családok leszármazottai – folytatta dr. Horváth Béla. – Zala megyei birtokaikról a török hódoltság idején elszegényedve indultak el a biztonságosabbnak vélt Északnyugat-Dunántúlra és érkeztek meg az 1700-as évek elején Völcsejre. Czupy Antal nagyapám magas termetű, megfontolt, nyugodt ember volt, és mint ilyen, hosszú ideig volt a falu választott bírója. Sajnos, csak kisgyerekként ismertem őt, emlékem kevés van róla, a családi hagyomány szerint az ő alkatát és tulajdonságait örököltem.
– Édesapám, Horváth István a soproni bencés gimnáziumban érettségizett. A háború után Völcsejen segédjegyző, majd vezetőjegyző beosztásban dolgozott, nyilván ez teremtette meg az alapját annak, hogy feleségül vegye az édesanyámat, a völcseji bíró lányát. Anyám mérlegképes könyvelői képesítést szerzett, a Sopronhorpácsi Alkotmány Termelőszövetkezet főkönyvelőjeként ment nyugdíjba. Hárman voltunk testvérek, mindnyájan diplomát szereztünk, azzal együtt, hogy gyermekkorunk, elsősorban édesapám miatt, nem volt gondoktól mentes, így szinte minden teher az anyámra hárult. Nagy és viszontagságos utat tett meg a családom az elmúlt évszázadok során. Mindegyikük adott valamit számomra, amit én próbáltam és próbálok ma is továbbadni gyermekeimnek, unokáimnak.
Családi háttér: 1949-ben született Völcsejen. Édesapja jegyzőként, édesanyja pedig könyvelőként dolgozott. Felesége, Novák Mária nyugdíjazásáig a soproni Erzsébet-kórház citológusa volt. Patrícia lányuk orvos, tagja volt a 2005-ben világbajnokságot nyert női vízilabdacsapatnak, a pekingi olimpián pedig megválasztották a torna legjobb kapusának. Adrienn okleveles műszaki menedzser, NB I-es kosárlabdázó volt.
