Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

A zenélés közös öröme
Szabó Károly (j) és Szabó Richárd közel három évtizede játszik együtt, egy szólamban a ­városi fúvószenekarban. Fotó: Pluzsik Tamás

Alma és fája – Szabó Károly és Szabó Richárd

A zenélés közös öröme

| Pluzsik Tamás | Tallózó

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem. Szabó Károly az egyik doyenje és meghatározó egyénisége Sopron Város Fúvószenekarának, ahol volt olyan koncert, amikor nemcsak Richárd fiával, hanem Barbara lányával is együtt játszott.

– A Hajnal téri általános iskolából indult a „zenei karrierem”, amikor is az egyik március 15-i ünnepségen daliás huszárkapitányként elénekeltem a „Tisza partján táboroz a huszárság…” kezdetű dalt – mesélte Szabó Károly. – Ez volt az ajánlólevelem a Fenyő téri iskola úttörőzenekarába, melynek Tarján János volt a vezetője. Ő volt a mi lelkes tanítómesterünk, ő mondta meg, hogy én kürtös legyek. Boldogan vittem haza a tőle kapott hangszert, anyám pedig viccesen odahaza azzal fogadott, hogy apám egy havi fizetése nem lesz elég Sidolra, ugyanis a kürtöt ezzel kellett tisztítani, fényesíteni. Tudomásom szerint mi voltunk az ország első úttörőzenekara. Két alkalommal is meghívtak bennünket a csillebérci úttörővárosba, ami nagy élmény volt, nem beszélve arról a sok dicséretről, amit a fellépéseink után kaptunk. Közben Knábel „Guzsi” barátommal alakítottunk egy kis tánczenekart, kisebb rendezvényeken Bánfalván fel is léptünk. 1968-ban Monostori Ferenc karnagy kérésére többen is átmentünk Sopron Város Fúvószenekarába, ahol abban az időben javarészt régi katonazenészek játszottak, úgyhogy nem volt egyszerű a beilleszkedésünk. Egy alkalommal első trombitásként játszottam egy szólót, amit követően a mellettem ülő Köppel Szepi bácsi megszorította a térdem: „Jó volt fiú!”, mondta. Nagy kő esett le a szívemről, ekkor fogadtak be véglegesen maguk közé az öregek.

Szabó Károly szárnykürtösként közel hat évtizedes fúvószenekari múltra tekinthet vissza, polgári foglalkozását tekintve pedig automatikaműszerész, geodéziai és geofizikai mérőműszerek javításával és fejlesztésével foglalkozott nyugdíjba vonulásáig.

– Apu itthon rengeteget gyakorolt, úgyhogy én belenőttem a fúvószenébe – folytatta Szabó Richárd. – Imádtam a trombitát, már gyerekként ­Louis Armstrongot, Glenn ­Miller hallgattam, de szerettem a klasszikus zenét is. A zeneiskolában Holló Ica néni volt a mesterem, remegő térdekkel az ő inspirálásra játszottam el egy növendékhangversenyen Haydn: Esz-dúr trombitaversenyének lassú tételét, amiért sok dicséretet kaptam.

Richárd a Friedrich András vezette Juventus Koncert Fúvószenekarban szerezte meg a zenekari alapokat, közel három évtizede pedig egy szólamban játszik édesapjával Sopron Város Fúvószenekarában, valamint nyolc éve tagja a méltán híres és elismert Brass Brothers Rézfúvós Kvintettnek.

– A Vienna Swing Factory Big Banddel volt egy nagyon tanulságos bécsi kitérőm is a dzsessz világába – folytatta Richárd. – Nagyon sokat tanultam az együttes vezetőjétől, Ed Partykától, aki egy egészen kiváló amerikai dzsesszmuzsikus, majd Johannes Probst dzsessztrombitásnál tanultam improvizálni. Mondhatom, hogy számomra a zenélés – legyen szó gyakorlásról vagy koncertről – minden perce mindig őszinte örömet okoz.

Kapcsolódó cikkek

Tűzön-vízen át egymásért

Tűzön-vízen át egymásért

2022. 01. 12. | Pluzsik Tamás

Bizonyára sokan álmodoznak az egész életen át tartó szerelemről, és vannak olyan szerencsések, akiknek ez meg is adatott. Sorozatunkban olyan soproni házaspárokkal beszélgetünk, akik talán tudják a hosszú és boldog házasság titkát. Legalábbis az életük példa lehet erre.

Miért csinálom?

2022. 01. 12.

„Miért irkálod ezeket a szösszeneteket? Van ennek értelme? Lehet mérni a hatását az írásaidnak?”