– A vitorlázás tradícióját László és Tamás bátyám indította el a családban, ők vittek ki engem is nyaranta a Fertő tóra – kezdi a sportkarrier történetét Hirschler Judit. – A szüleim nem űzték ezt a sportot, pontosabban papa néhányszor beült Lackó bátyám mellé mancsaftnak, de azt hiszem, olyan nagyon nem ejtette őt rabul ez a sportág. Az első tanítómesterem Fleck József volt, akit annak idején a Fertőn mindenki csak Flokinak vagy Floki bácsinak szólított. Máig emlékszem, amikor egy nyári délelőtt, lengedező szellőben a kezembe adta féltve őrzött hajójának a kormányát. Így kezdődött, aztán jött az optimistes korszak, majd átülhettem egy 420-asba, ahol Gangl Andi volt a mancsaftom. Ezt követően jött egy kis szünet, születtek a gyerekek, majd ismét elkezdtem versenyezni. Ez volt versenyzőként a legsikeresebb korszakom, hisz Barcza Györggyel 2009-től egymást követően háromszor lettünk magyar bajnokok, illetve hetedikek az Eb-n kalóz hajóosztályban.
– Nálam is ugyanaz volt a helyzet, mint anyunál, én is a tesóimmal, Ricsivel, Karával és Lucával kezdtem a vitorlázást, természetesen anyu és apu felügyelete mellett – vette át a szót az érettségijére készülő Rebeka.
– Az optimist után Ludovika nővéremmel együtt a Laser 4.7 hajóosztályban versenyeztünk, szinte egymást húztuk egyre följebb, aminek meg is lett az eredménye, hisz 2013-ban, majd a következő évben is magyar bajnok lettem, illetve a hollandiai vb-n is szép sikert értem el (11. hely). Ezt követően ültem át laser radiálba, amely már olimpiai hajóosztály. 2015-ben és 2016-ban itt is magyar bajnok lettem, illetve az összes fiú előtt megnyertem az Adrián megrendezett Európa Kupát, az Isola Spring Cupot.
– Idén júliusban a Fertőn lesz a magyar bajnokság, úgyhogy a bajnoki aranyérmek tekintetében még utolérhetem Rebekát – mondja mosolyogva Hirschler Judit, aki készül is az „egyenlítésre”, bár mint mondja, van egy kis gubanc, hisz Richárd fia is bejelentkezett, de ő az édesapjával szeretne indulni a család hajójával.
