Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Arccal mindig a nap felé
Stöckertné Conrád Katalin és Stöckert Károly 1969. március 29-én mondta ki a boldogító igent, életük két fiúval és 5 unokával lett teljes. Fotó: Pluzsik Tamás

Együtt évtizedeken át – soproni házaspárok mesélnek

Arccal mindig a nap felé

| Pluzsik Tamás | Tallózó

Bizonyára sokan álmodoznak az egész életen át tartó szerelemről, és vannak olyan szerencsések, akiknek ez meg is adatott. Sorozatunkban olyan soproni házaspárokkal beszélgetünk, akik talán tudják a hosszú és boldog házasság titkát. Legalábbis az életük példa lehet erre.

– Az egykori soproni AFIT-nál dolgoztam energetikusként – kezdte Stöckert Károly. – 1966. december 8-án életem első hivatalos kiküldetésére utaztam Budapestre. Abban az időben még egy légterű vasúti kocsik voltak, és amelyikbe én fölszálltam, abban mindössze egy csinos fiatal lány ült, akihez odaléptem, hogy van-e itt szabad hely. Elég csacsi volt a kérdés, úgyhogy leültem vele szemben, és elkezdtünk beszélgetni.

– Győr után Karcsi meghívott a büfékocsiba, ahol meg­ittunk egy-egy kávét, majd hamarosan meg is érkeztünk a Keletibe, ahol ő ment jobbra, én pedig balra – vette át a szót Stöckertné Conrád Katalin. – Szakszervezeti beutalóval egy dunai hajón üdültem, az ebédhez kapott süteményt pedig hirtelen ötlettől vezérelve becsomagoltam egy szalvétába, és kivittem az esti gyorshoz a reggel megismert fiatalembernek.


Katalin abban az időben a szanatóriumban dolgozott, melynek kapujában néhány nappal később megjelent Károly, hogy hazakísérje őt. Ezt a randevút később még jó néhány követte...

– Már óvónőképzősként egy népdalversenyen azt a dalt adtam elő, hogy „Ki az urát nem szereti, nadragulyát főzzön neki! Paprikát is tegyen rája, kiterítik nyolc órára…”. Persze nagy volt a derültség, mert a társaim tudták, hogy ott ül a nézőtéren Karcsi is, aki akkor már eljegyzett vőlegényem volt.

53 évvel ezelőtt, 1969. március 29-én Mátéffy Balázs bencés szerzetespap adta össze a két fiatalt, majd a hajdúszoboszlói nászutat követően elkezdődött a közös életük. 1970-ben megszületett Miklós fiuk, majd 1973-ban Tamás, és velük, illetve az öt unokával lett teljes a család.


– Túl vagyunk az aranylakodalmunkon, így talán adhatunk receptet a hosszú és boldog házassághoz. Nagyon fontos egymás megismerése és elfogadása, még azt megelőzően, hogy az oltár előtt kimondanánk a boldogító igent – mondta Katalin, amihez Károly még hozzátette: – Egész életemet, így a házasságunkat is egy bölcs mondat vezérli, „Fordítsd arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül!”.

Stöckertné Conrád Katalin 1947-ben született Sopronban. Óvónői tanulmányai után először gyógypedagógus–logopédus, ezt követően az ELTE-n pszichológusi, majd szakpszichológusi diplomát szerzett. Nyugdíjba vonulásáig a Soproni Egyetem főállású oktatója volt.

Stöckert Károly 1944-ben született Sopronban. A Budapesti Műegyetemen épületgépész, majd később húsipari szakmérnöki diplomát is szerzett. A Soproni Húsgyárban végigjárta a vezetői ranglétrát, 1995-ig annak igazgatója volt. Egy országos minőségellenőrzési cég soproni képviselőjeként ment nyugdíjba.

Kapcsolódó cikkek

A családi tradíció folytatója

A családi tradíció folytatója

2022. 05. 04. | Pluzsik Tamás

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.