Az a fránya kis „de”…
| dr. Tschürtz Nándor
Imádom a magyar nyelvet. Tömör, kifejező, érzékletes. Például, ha azt mondom, hogy velem most minden rendben, de… akkor világos, hogy valami mégis hibádzik ahhoz, hogy tényleg minden rendben legyen.
Amikor egy probléma megoldásán dolgozunk a rendelőben, akkor úgy is összefoglalhatnám a legvégső célt, hogy eltűnjenek ezek a kis „de” szócskák. A vérnyomásom rendben, de... A cukrom most jó, de… A cigit igyekszem letenni, de… Már jobban alszom, de… Ez mind-mind azt jelzi, hogy valami még nem jó, nem teljes, nem kerek. Pedig sokszor pont ezeken a kis „apróságokon” múlik a lényeg.
Ezt Örkény „de” szócska nélkül is varázslatosan fejezte ki: „– Jó napot. – Jó napot. – Hogy van? – Köszönöm, jól. – És az egészsége hogy szolgál? – Nincs okom panaszra. – De minek húzza azt a kötelet maga után? – Kötelet? – kérdeztem hátrapillantva. – Azok a beleim.” (Örkény István: Hogylétemről)
Dr. Tschürtz Nándor