Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Az év mérnöke mesélt
Koch Péter nemcsak szakmájában, de kosárlabda-játékosként és -edzőként is letette névjegyét. Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Koch Péter

Az év mérnöke mesélt

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Koch Péter okleveles erdőmérnök a diploma megszerzését követően először útépítési és csatornázási kivitelezésekben vett részt. 1971-től különböző tervezőintézetekben dolgozott. Mint a SMAFC egykori kosárlabda-játékosa kiváló utánpótlás-nevelő edzőként is letette névjegyét. Sopron város közgyűlése a víziközmű-rendszerek fejlesztésében végzett szakmai tevékenységéért 2007-ben Civitas Fidelissima díjat adományozott neki, majd megkapta a Győr–Moson–Sopron Megyei Mérnöki Kamara „Az év mérnöke” életműdíját is.

– Koch felmenőim a 19. században Rohoncon (Rechnitz) éltek – mesélte Koch Péter. – Koch Samuel ükapám és Koch Ferdinánd dédapám csizmadia volt a trianoni békeszerződésig. Koch Gyula nagyapám szakított a családi hagyománnyal, ő pincérnek tanult, az első világháború után előbb Alagon, majd több mint negyven évig a nagyhírű győri Fehér Hajó étteremben volt főpincér. Nagyapám mesélte, hogy egy alkalommal Horthy Miklós ült be szűk körű kíséretével egy borjúpörköltre. – „Természetesen udvarias voltam vele, de semmi alázatoskodás, hisz ő is olyan vendég, mint a többi, azzal a különbséggel, hogy életében esetleg csak egyszer tér be, a törzsvendégek pedig minden nap” – idézte nagyapja szavait Koch Péter.

– Édesapám, Koch Gyula is még Rohoncon született 1916-ban. Középiskolai tanulmányait a győri Révai Miklós reáliskolában végezte, ahol nemcsak a nyelvek iránti fogékonyságával tűnt ki, hanem kiváló vívóként is, később nagy csatákat vívott a hatszoros olimpiai bajnok Kárpáti Rudolffal is. Francia–német szakos középiskolai tanári oklevelét a pécsi tudományegyetemen szerezte 1939-ben, majd a második világháború küszöbén behívták katonának. Részt vett a Don-kanyarban vívott harcokban, ahonnan ugyan súlyos fagyási sérülésekkel, de szerencsésen hazatért. Tanári pályáját a győri kereskedelmi leány középiskolában kezdte, ahol 1957 októberéig tanított. Ekkor az egész család Sopronba költözött, ugyanis édesapám elnyerte az akkori Erdőmérnöki Főiskolán a megüresedett vezető lektori állást, így lettünk soproniak.

– Anyai felmenőim generációkra visszamenőleg veszkényiek voltak – folytatta Koch Péter. – Németh Szarka Béla nagyapám kántortanítói végzettsége a hatóság szemében nem volt jó pont az 1950-es években, a rendőrség állandóan vegzálta, majd elbocsátották, és annak is örülnie kellett, hogy volt iskolaigazgatóként a révfalui csónakházban gondnokként alkalmazták. Mi gyerekként ebben is csak a jót láttuk, hisz a Duna-parti csónakházaknak különleges, érdekes világuk volt…

Családi háttér: 1947-ben született Győrben. Édesapja a Soproni Egyetem idegen nyelvi lektorátusának volt a vezetője, édesanyja az első magyar forgácslapgyártással foglalkozó cégnek, az egykori soproni Forfának volt a főkönyvelője. Felesége Rétfalvi Ágnes épületgépész. Mindhárom gyermekük kiváló síelő volt, Ágnes jelenleg a Salzburgi Idegenforgalmi Hivatalban dolgozik, Éva Svájcban él, egy sportbolt üzletvezetője, Péter pedig élelmiszer-csomagoló gépek forgalmazásával foglalkozik.

Kapcsolódó cikkek

„Sopronba hazamegyek”

„Sopronba hazamegyek”

2022. 11. 23. | Pluzsik Tamás

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek ó...