Katona Jenő Csapodon járt általános iskolába, majd a soproni 403. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben épületasztalos, később faipari technikusi szakképesítést szerzett. Egész életében egy munkahelye volt, 1960-tól nyugdíjba vonulásáig, több mint negyven éven át dolgozott a soproni Épületasztalosipari és Faipari Vállalatnál, illetve annak jogutódjainál mint a készáruraktár vezetője.
– Apai felmenőim több generációra visszamenőleg csapodiak voltak – kezdte Katona Jenő. – Sajnos nem könnyű feladat szülőfalumban a családfakutatás, ugyanis 1945-ben a bevonuló szovjet katonák a plébánia irattárában súlyos károkat okoztak. Katona István nagyapám az Esterházy-birtokon volt vadőr. Nagyszüleimnek hét gyermeke született, köztük édesapám volt a legfiatalabb. Édesanyám, Horváth Margit höveji származású volt, ő is megtanulta az egyedülálló höveji hímzést, azok közé tartozott, akik életük végéig előrajzolás nélkül készítettek szebbnél szebb terítőket. Szüleim 1941-ben kötöttek házasságot, de ezek már háborús évek voltak, mindennapi rettegéssel.
– Apám nagyon szerette a lovakat, maga is jól lovagolt, úgyhogy a 3/II. huszárosztály, a Nádasdy huszárezred kötelékébe osztották be, ahol a híres díjugrató-lovas, Monspart Gábor őrnagy volt a parancsnoka, végül is neki lett a lovásza – folytatta Katona Jenő. – Édesapámék egységéhez tartozik egy hadtörténelmi kuriózum is: 1944-ben az ezred egyik osztálya, Monspart őrnagy parancsnoksága alatt, lovasrohammal foglalta vissza az ezrednyi erővel megszállt Tiszaalpárt. Ez volt a háború, de az is lehet, hogy a hadtörténet utolsó lovasrohama. Máig sajnálom, hogy erről vajmi keveset mesélt az édesapám. Az ezredük a háború utolsó időszakában nyugat felé vonult vissza, egy ideig Beleden állomásoztak, ahonnan egy rövid eltávozást engedélyezett apámnak a parancsnoka, mondván, hogy ugorjon haza Csapodra, sőt két lóval a hintóját is odaadta neki. Másnap visszatérve azonban már csak hűlt helyét találta apám az egységének, csak később tudta meg, hogy Monspart Gábor sem vonult tovább Németország felé, majd háborús bűnökkel megvádolták és elítélték, 1991-ben rehabilitálták, egyúttal ezredessé léptették elő. A bevonuló oroszok apám kölcsönkapott lovait elvitték, a hintót pedig a szüleim eladták, az érte kapott pénzből kezdtek el a háború után építkezni Csapodon, az egykori Új utcában.
– A szüleimnek kijutott a bánatból, édesanyám Alajos nevű bátyja hadirokkantként élete végéig ápolásra szorult, a másik testvérét pedig orosz katonák agyonverték Hövejen. Alig múlt el a háború, jött az erőszakos téeszesítés, mégis életük végéig megőrizték derűjüket és Istenbe vetett hitüket – zárta Katona Jenő.
Családi háttér: Csapodon született 1943-ban. Édesapja gazdálkodott, majd mezőőr volt, édesanyja pedig a háztartást vezette és nevelte gyermekeiket. Felesége, néhai Ötvös Margit szakácsnő volt, mindkét fiuk Ausztriában dolgozik, Gábor a vendéglátásban, Jenő pedig a kereskedelemben.
