– Az unokabátyám, Tarcsay Géza a SFAC-ban focizott, ahol akkoriban az edző a csapat korábbi legendás jobbszélsője, Scheidl II. József, Peps volt – kezdte Balika László. – Géza a hosszabbra nyúlt edzéseket követően gyakran nem tudott hazamenni Nemeskére, ilyenkor pedig későbbi apósom jóvoltából Pepséknél aludt. Így kialakult egy meglehetősen szoros baráti kapcsolat a Tarcsay és Scheidl család között, olyannyira, hogy Géza húgának, Mariskának az esküvőjére is meghívták Nemeskérre Pepséket is. Itt én voltam a vőfély, az akkor 14 éves Scheidl Évike pedig az egyik koszorúslány.
– Mindez 64 évvel ezelőtt történt – folytatta Balikáné Scheidl Éva. – Laci akkor 19 éves, hozzám képest nagyfiú volt, úgyhogy a randevúk csak később kezdtek el sűrűsödni.
A fiatalok kialakulóban lévő szerelmébe közbeszólt a világpolitika, a kubai rakétaválság miatt az aktuális sorköteleseket, így Lacit is egy hónappal korábban hívták be katonának, huszonnyolc hónapra. A soproni fiatalember hadtápos lett a Dráva-parti határőr őrsön, ahonnan viszonylag gyakran tudott hazajárni, így folytatódhattak a soproni randevúk mindaddig, míg Laci 1964-ben le nem szerelt.
– Ezt követően megtartottuk az eljegyzésünket, sajnos, Laci édesapja akkor már nem élt, így a mamája és a testvérei voltak ott nálunk a hagyományos lánykérésen, majd kitűztük az esküvő időpontját is – folytatta Balikáné Scheidl Éva.
1965. július 17-én a soproni Szent György-templomban Bausz István esperes adta össze a fiatalokat. A lakodalom Scheidl Pepsék Lehár Ferenc utcai családi házában volt, majd nászútra Éva édesanyjának egy régi barátnőjéhez, a Sopronból 1946-ban kitelepített Kasztner Erzsébethez mentek Gumpoldskirchenbe. Az esküvőt követően hamarosan elkezdtek építkezni, így aztán 1966-ban már be is költözhettek abba a Manninger utcai családi házba, melyben azóta is élnek. Ide 1967-ben hozták haza a soproni kórházból László fiukat, 1969-ben pedig második gyermeküket, Zsoltot.
– Jövőre hatvanéves házasok leszünk, ez önmagáért beszél, békességben megvagyunk, ma is épp úgy és éppen olyan szeretettel fogjuk egymás kezét, mint amikor Éva koszorúslány, én pedig vőfély voltam Nemeskéren – zárta Balika László.
Balikáné Scheidl Éva 1946-ban született Sopronban. Dolgozott a Soproni Ruhagyárban, majd a gyerekek születését követően vezette saját tulajdonú borozójukat.
Balika László 1941-ben született Nemeskéren. Kereskedelmi iskolát végzett, több soproni húsbolt vezetője volt, emellett szőlőt telepített, a hagyományos soproni borászat egyik emblematikus alakja.
