Bodnár László az encsi gimnáziumban érettségizett. Dr. Jachimovits László nagybátyja példáját követve villamosmérnök szeretett volna lenni, de a család anyagi helyzete az egyetemi tanulmányokat nem tette lehetővé, ezért a Felsőfokú Távközlési Technikumot végezte el. Két évvel ezelőtt vett át aranydiplomáját a jogutód Széchenyi-egyetemen. Első munkahelye az Elektromechanikai Vállalat volt, a soproni tévétoronyba URH-rádióműsorszóró-rendszert telepített, triplexer antennarendszer kiépítésében vett részt. Közel két évtizedig dolgozott a Miskolci Postaigazgatóságon. 1989-ben kinevezték a Soproni Postaigazgatóság, majd egy évvel később a Matáv soproni igazgatójának. 1999-ben a Matáv szolgáltatási és logisztikai vezérigazgató-helyettese lett, onnan ment nyugdíjba. Távközlési mérnöki diplomája mellé közgazdasági diplomát is szerzett. Szakmai munkája mellett 16 év alatt megszervezte és irányította a Matáv Sopron labdarúgóklubot, amely 2005-ben megnyerte a Magyar Kupát. Klubelnökként fontos szerepet töltött be Sopron sportéletében, a város önkormányzata 2003-ban Sopronért díjat adományozott neki.
– Anyai dédszüleim, Homonnay János és Piliczky Mária a Hernád folyó völgyében, Encsen éltek – kezdte Bodnár László. – Szorgalmas és vállalkozó kedvű parasztemberek voltak. A 19. század fordulóján az USA-ba költöztek, amikor összegyűlt egy jelentősebb összeg, akkor hazajöttek, és földet vásároltak. Ezt később elvették tőlük, így ismét kimentek, a nagymamám, Homonnay Mária 1901-ben a tengerentúlon született. A családnak más tagjai is kivándoroltak ebben az időben, akik kint is maradtak, míg dédszüleim másodszor is hazatértek.
– Homonnay nagymamámat a felvidéki, kisszebeni születésű Jachimovits István vette feleségül – folytatta Bodnár László. – Gazdálkodtak Encsen, de nagyapa kőművesként a vasútnál is dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Nagyszüleim házasságából kilenc gyermek született, köztük az édesanyám és László nagybátyám, aki eredetileg cipőfelsőrész-készítőnek tanult. Később leérettségizett, elvégezte a Műegyetemet, végül a villamosmérnöki kar egyetemi tanára lett. Magam is sokat köszönhetek neki, példa volt előttem.
– Édesapám családja Szendrőládról származik. Bodnár nagyapa vasutas volt, akit gyakran helyezgettek, így került Encsre. Édesapámék „csak” öten voltak testvérek. Apám 1918-ban született, szabónak és szabómester–mesterszabásznak tanult. Sajnos alig töltötte be a huszadik életévét, amikor besorozták, hamarosan kikerült a frontra, ahol megsebesült, ezért hadirokkant lett, de folytatni tudta a szakmáját. Nehéz volt a megélhetés, új ruhára az embereknek alig tellett, ezért kevés volt a megrendelés. Sajnos édesapám fiatalon, alig ötvenévesen meghalt, halálában közrejátszott a háborús sérülése – zárta Bodnár László.
Családi háttér: 1948-ben született Encsen. Édesapja szabómester volt, édesanyja a háztartást vezette, majd varrónőként tevékenykedett. Négyen voltak testvérek. Felesége szociálpolitikai csoportvezetőként dolgozott. Edina lányuk a Soproni Egyetem Lewinszky Anna Gyakorló Óvoda Aranykapu Tagóvodájának gyakorlatvezető óvodapedagógusa, László fiuk pedig mérnök–informatikus.
