– A szüleim alapszinten természetesen sportoltak, az édesanyám kézilabdázott, az édesapám pedig atletizált, úgyhogy csak részben volt meghatározó a családi inspiráció – kezdte Seres Éva. – Általános iskolás koromban először úsztam, majd később a Törekvés SE-ben atletizáltam, amit nemcsak szerettem, de nagyon jól is ment, különösen a magas- és a távolugrás. Egyszer az iskolában magas lányokat kerestek az MTK kosárlabdacsapatába, ekkor én szinte gondolkodás nélkül otthagytam az atlétikát. Az edzőm még hetekig járt az édesanyám nyakára, hogy menjek vissza a Törekvésbe, de én hajthatatlan voltam, végleg elcsábított a kosárlabda.
Évának első edzője, Baczó Gábor adta a Sery becenevet, ami aztán végigkísérte egész kosárlabda-pályafutása során. Az MTK-ban lett először felnőtt játékos, azonban szép sikerek után 1996-ban az egyesület megszüntette a kosárlabda szakosztályát, így került Sery a Ferencváros csapatába, de néhány évvel később a Fradi is „kihúzta étlapjáról” a női kosárlabdát.
– Furcsa érzés volt, hogy két szakosztály megszűnésének is részese voltam, de aztán az ezredfordulón Török Zoltántól jött a soproni meghívó – folytatta Seres Éva. – Az első évben „csak” ezüstérmes lett a csapatunk, de a rá következő szezonban Farkas Sándor vezetőedző irányításával, akkor éppen GYSEV–Ringa név alatt, megnyertük a bajnokságot. Máig emlékezetes számomra az a júniusi vasárnap, amikor szurkolók, csapatvezetők és játékosok együtt ünnepeltük az egyesület harmadik bajnoki címét a soproni Fő téren.
Éva összesen öt szezont játszott soproni színekben, szavaival élve olyan centerként, aki soha nem szeretett a palánk alatt verekedni. 2005-ben fejezte be aktív játékos pályafutását, ezt követően lett, egészen napjainkig, a Novomatic-aréna létesítményvezetője. Természetesen a kosárlabdához sem lett hűtlen, a TF kétéves sportedző képzése után a négyéves szakedzői képzést is elvégezte, valamint diplomát szerzett mint testnevelő tanár. Tíz évig volt a felnőttcsapat másodedzője, jelenleg pedig a Darazsak Sportakadémia U16-os csapatának vezetőedzőjeként tevékenykedik.
– Természetesen szóba sem jöhetett más sportág, csak a kosárlabda, bár hozzáteszem, hogy aktív játékosként anyut nem láttam kosárlabdázni, hisz egy évvel azt követően születtem, hogy ő visszavonult – vette át a szót édesanyjától a 18 éves Bendegúz. – Általános iskolásként a Hunyadiba jártam, ahol Stánicz Ferenc volt az edzőm, ő indította el a pályán.
Bendegúz már tagja az NB I-es Sopron KC férfi kosárlabdacsapat tizenkettes keretének, de emellett játszik az SKC U21-es, a Soproni Sportiskola U19-es, valamint a SMAFC kosárlabdacsapatában is.
– Elsősorban azt szeretném, hogy Bendegúzból egészséges, boldog ember váljon, ehhez pedig a sport nélkülözhetetlen, de egyúttal azt is kívánom neki, hogy legalább olyan vagy még eredményesebb sportkarrierrel fejezze be majd sok-sok év múlva a pályafutását, mint amilyen az enyém volt – zárta Seres Éva.
