– Ötödéves faiparimérnök-hallgató voltam, amikor az újonnan érkezett lányok között feltűnt egy mindig vidám, ezer foggal mosolygó balekina. Sokan legyeskedtek körülötte, én is kerestem erre az alkalmat, ami a papréti korcsolyapályán érkezett el – kezdte dr. Molnár László.
– Az első egyetemi vizsgahónapom volt, úgyhogy jólesett időnkén elszakadni a kollégiumi tanulóból, és kimenni a Paprétre korcsolyázni – folytatta dr. Molnárné Barcza Ilona, akinek talán véletlenül vagy éppen készakarva gyakran leesett a sapkája. Ezt a nyomába szegődő „öreg firma” mindig udvariasan fölkapta a jégről és visszaadta. Természetesen Laci volt a segítőkész „sapkabegyűjtő”, aki egyszer-egyszer a jégről is fölsegítette Ilonát.
– Bár a kollégiumban találkozgattunk, de különösebb folytatása nem lett a papréti korcsolyázásnak, mígnem elérkezett Laci valétabálja, 1966 májusában a Fenyves Szállodában, ahol nagyon sokat táncoltunk együtt. Lényegében itt fordult komolyra a dolog – mondta Ilona.
A valétabál utáni napon a Széchenyi téri Kékfrankosban már együtt ebédeltek, sokáig őrizték is a korabeli étlapot. László készült az államvizsgájára, Ili pedig az első évet lezáró vizsgahónappal volt elfoglalva, de azért szakítottak időt nagy kirándulásokra is. Végzését követően Laci Szombathelyen kapott állást, de rendszeresen jött Sopronba, úgyhogy tervezgetni tudták közös jövőjüket. Ennek első állomása az eljegyzésük volt 1967 karácsonyán Ili szüleinél, Tapolcán. A következő év nyarán, július 30-án a pannonhalmi Szent Márton-bazilika oltára előtt esküdtek egymásnak örök hűséget.
– Az esküvő és a Lupa-szigeti nászút után Ili negyedévesként folytatta tanulmányait, engem pedig Szabó Dénes professzor úr visszahívott az egyetem faipari géptan tanszékére oktatónak, úgyhogy ismét mindketten egyetemi polgárok lettünk, de a kollégiumi létet albérletre cseréltük – mesélte dr. Molnár László.
1970-ben Ilona átvette okleveles faipari mérnöki diplomáját, és még ebben az évben a Kőfaragó téri lakótelepen hozzájutottak első saját tulajdonú, közös otthonukhoz, egy 40 négyzetméteres, szövetkezeti öröklakáshoz, ahová egy évvel később megszületett Zsolt, majd két év múlva Balázs.
– Még kimondani is hihetetlen, 55 éves házasok leszünk ebben az évben. Úgy peregtek le az évek a papréti korcsolyázás óta, hogy szinte észre sem vettük – fogalmazott Ilona.
– Ennyi év után egymás részévé váltunk, és ha vissza lehetne forgatni életünk kerekét, úgy hiszem, semmit nem tennénk másképp, így volt szép, és így jó ma is – zárta László.
Dr. Molnárné Barcza Ilona 1946-ban született Tapolcán. Dolgozott az egykori soproni városi tanács építési osztályán, egyéni vállalkozóként ment nyugdíjba 2003-ban.
Dr. Molnár László címzetes egyetemi docens 1941-ben született Sopronhorpácson. A Soproni Egyetem oktatójaként ment nyugdíjba 2008-ban.