– Édesapámnak Kapuváron volt egy vendéglője, édesanyám pedig védőnőként tevékenykedett, tehát lehet mondani, hogy az egészségügyi vonal tőle eredeztethető – mondta dr. Kovács Péter. – Éppen elkezdtem az általános iskolát, amikor Sopronba költöztünk, édesanyám továbbra is védőnőként dolgozott, édesapám pedig előbb az Almon, majd Bakk Laci bácsi mellett a Kékfrankos vendéglőben tette a dolgát. Érdekes módon fiú létemre többet jártam édesanyámhoz az egészségházba, mint apámhoz a vendéglőkbe. A Berzsenyiben Kárpáti László volt a biológiatanárom, bizonyára neki is fontos szerepe volt abban, hogy érdeklődési köröm egyre inkább az élővilág felé fordult, úgyhogy már jóval az érettségi előtt elhatároztam, hogy állatorvos leszek. Családunk rokona dr. Divós Lajos, aki abban az időben a vágóhídon volt állatorvos, de ez a minta nem motivált, ugyanis nagyon nehezen dolgozom föl az állatok megölését. Pályám kezdetén járási állatorvos-helyettes voltam dr. Lung József mellett, sokat tanultam tőle, úgy a gyakorlati, mint az adminisztratív teendőket. A szívem csücskében mindig is a kisállatok voltak és vannak ma is, úgy is szoktam mondani, hogy a lelkem kutyás. Sopronban 1986-ban én nyitottam az első állatorvosi rendelőt, ahol elsősorban kisállatokkal foglalkozom, bár vannak különleges eseteim is. Volt, amikor egy mosómedvét hoztak hozzám ivartalanításra, más esetben egy leguánt kellett kezelnem.
– Gyerekként sokat voltam itt, apu rendelőjében, időnként még segédkeztem is neki, még fel sem értem a műtőasztalt, de már adogattam a műszereket, a fertőtlenítőt, ha pedig hívták valahová, gyakran el is mentem vele – vette át a szót dr. Kovács Nóra, aki négy évvel ezelőtt szerzett diplomát a budapesti Állatorvostudományi Egyetemen, jelenleg pedig Ausztriában dolgozik édesapja egykori évfolyamtársának állatklinikáján. Már óvodás koromban is azt mondogattam, hogy állatorvos leszek. Alapvetően én is kisállatokkal szeretek foglalkozni, ehhez kapcsolódik az én „különleges esetem” is. Lili kutyánknak van egy kedvenc plüssállata, aminek éppen a közelmúltban leharapta az egyik lábát. Ezt a kis plüsskutyát apuval közösen megoperáltuk, visszavarrtuk a lábát, bekötöztük, sőt még egy „gallért” is kapott.
