– Prózaian egyszerű volt a megismerkedésünk: egy helyen laktunk albérletben, hárman lányok a ház egyik szobájában, Attila pedig a barátjával egy másikban – mesélte Rákócziné Makk Karolina. – 1968. november elején egyszerre vittük a házigazdának az albérleti díjat, itt futottunk össze.
– Még aznap meghívtam Karolát moziba, ezt követően szinte minden nap mentünk valahová együtt – mondta Attila, aki az érettségit követően abban az időben még a felszolgálást tanulta a Fenyves Szállóban. Ezután a Deák étteremben kezdett el dolgozni, de hamarosan behívták katonának, ami abban az időben két év szolgálatot jelentett. Karola időközben Budapesten kapott munkát, úgyhogy Attila gyakorta utazott a fővárosba. Ilyenkor beültek egy cukrászdába, vagy moziba mentek. Attila a katonaidő után visszament dolgozni a Deákba, ezért Karola is Sopronban keresett magának munkahelyet. Az eljegyzés Attila váratlan ötlete volt, egy vasárnap délelőtt az édesapjával elmentek Karola szüleihez Mesterházára, ahová vitt magával két karikagyűrűt, és megkérte kedvese kezét.
– Én lepődtem meg a legjobban – folytatta Karola –, de ez egyúttal azt is jelentette, hogy elkezdhettük tervezni az esküvőnket, amire néhány hónappal később, 1972. augusztus 12-én került sor.
A Szent György-templomban Bausz István esperes adta össze a fiatalokat, akinek szállóigévé vált mondása volt ilyenkor: „Kedves ifjú pár, amit eddig bűnben csináltatok, az ezentúl kötelező lesz!”. Az esküvői vacsorát Attila munkahelyén, a Deákban tartották, majd egy sportszatyorral mentek nászútra Csopakra. 1973-ban megszületett Anita, 1975-ben pedig Orsolya, így lett teljes a család.
– Néhány hete volt az aranylakodalmunk, nagyon gyorsan elrepült ez a fél évszázad – zárta Karola. – Édesanyám útravalója jut az eszembe: „Kislányom, ha egyszer netán a fogaskerekek közé homokszem vagy kavics kerülne, ne ügyvédhez szaladjatok, hanem üljetek le és beszéljétek meg a problémát ti egymással!”.
– Ehhez nehéz lenne bármit is hozzátenni, illetve egy mondatot mégis – fogalmazott Attila. – Kőszeg Fő terén, a várost őrző oroszlánszobor talapzatára egy bibliai idézetet véstek: „Ne menjen le a nap a te haragoddal”.
Rákócziné Makk Karolina 1949-ben született Mesterházán. A sárvári Tinódi-gimnáziumban érettségizett, majd változatos munkahelyek után egy szépségszalon recepciósaként ment nyugdíjba.
Rákóczi Attila Nagylózson született 1948-ban. A Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, és az évtizedek során a soproni vendéglátás meghatározó, ikonikus alakjává vált. Szakmaszeretetre, magas szintű tudásra is oktatta a fiatalokat. A Rosengarten étteremigazgatójaként ment nyugdíjba.
